„Határtalanul” Székelyföldön

A magyar–magyar kapcsolatok építése, ezen belül a személyes kapcsolatok kialakítása és elmélyítése a legfontosabb célja a Határtalanul! pályázatnak. Ennek révén – osztálykirándulások keretében – minden évben több száz magyarországi iskolás juthat el magyarok lakta határon túli területekre.
Évek óta részt vesz a nemzeti összetartozást még szorosabbra fűző programban a Virányos Általános Iskola, amelynek 7. a és 7. b osztályos tanulói az állami támogatásnak köszönhetően az idén Székelyföldön jártak. A rendkívüli tanulmányi kirándulás egy utazási terv részeként valósult meg, amelynek előkészítő szakaszában a diákok a „Mi, magyarok” című kiállítást tekintették meg a Magyarság Házában – mesélte Bartháné Tóth Tünde kísérő tanár, aki Garamszegi Judit projektfelelőssel közösen szervezte meg a virányosi gyerekek útját.
A programokat úgy állították össze, hogy a diákok minél közelebbi kapcsolatba kerüljenek a Székelyföldön élő magyarok mindennapi életével és kultúrájával. Fontos esemény volt a zetelakai általános iskola tanulóival eltöltött közös nap. A fiatalok az internet segítségével már az utazást megelőzően felvették egymással a kapcsolatot, így még felszabadultabban zajlottak a táncos, énekes és sportprogramok. Mi sem bizonyítja jobban, mennyi hasznot hozhat egy ilyen rendezvény, mint hogy a két iskola vezetői jelenleg további cserediák-kapcsolat kiépítésén gondolkodnak.
A zeteváraljai és zetelakai látogatás egy gyermekotthon meglátogatásával folytatódott, a virányosi diákok testközelből ismerkedhettek meg az otthon lakóinak életkörülményeivel, és élvezhették vendégszeretetüket. A zeteváraljai szállásadó, Domokos szervezésében a diákok esztenalátogatáson is részt vettek (az esztena a fejési idényben használatos fiókgazdaság, Erdélyben a mai napig mindenütt megtalálható), sőt találkoztak „Ábellal” a rengetegben, lovagoltak és szekereztek is.
A kirándulás érintette Nagyváradot, Kolozsvárt, Tordát, Szovátát, Korondot, Farkaslakát, Székelyudvarhelyt, a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, Csíkszeredát, Csíksomlyót, Segesvárt, Nagyszebent, Dévát, Vajdahunyadot és Aradot is. Mint Bartháné Tóth Tünde elmondta, korábban az iskolai órákon a gyerekekkel számtalanszor elgondolkodtak, beszélgettek Erdély szépségeiről, az ottani magyarság életéről, mégis csak akkor értették meg igazán ezeket az értékeket, amikor ellátogattak Székelyföldre.

M.