Varró Dániel és a Pókerarcok

Miként ő maga fogalmazott, „tüdőgyulladás és hörghurut kombó” miatt nem tudott részt venni Varró Dániel a MOM Kulturális Központ és a Hegyvidéki Önkormányzat Az én filmem elnevezésű programsorozatának legutóbbi estéjén. Szavait Mezei Károly újságíró, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa tolmácsolta, ő beszélgetett volna korunk egyik legnépszerűbb költőjével. Az erre az alkalomra írt, sok humorral fűszerezett Varró-verssel mindenesetre így is sokak arcára sikerült mosolyt csalni.
A különleges költemény – amit a műsorvezető a vetítés előtt olvasott fel – nemcsak a népszerű „rímmester” sajnálatát volt hivatott kifejezni, de választott filmjéhez is jó előszóként szolgált. A Pókerarcok című amerikai krimit Varró Dániel ekképpen ajánlotta a MOM szépszámú közönségének: „Kedvenc filmem tehát a Pókerarcok, művészibb film ennél, persze, van sok, nincs benne semmi hú de nagy truváj, az IMDB-n 7,4-en áll. […] De hogy mégis miért – rátérek már az okra –, mégis miért nézem meg akárhányszor vigyorogva, bár mondom, nem egy Casablanca, éppen mert arról szól, ami szenvedélyem. A pókerről reálisan, viszonylag, mint ami nem feltétlenül kell, hogy az erkölcsi fertőben fetrengő iszonynak a szinonimáját jelentse, és amihez sokkal több kell, mint szerencse.”

BM