Rómeó és Júlia – egy kicsit másképp

El lehet úgy játszani öt színésszel a Rómeó és Júliát, hogy a két főszereplő nem jelenik meg a darabban? Erre a kérdésre adott nem is akármilyen választ a Kós Károly Ének-zene Emeltszintű Általános Iskola színjátszó köre.
„Szülőkből, tanárokból álló amatőr társulatunk két éve alakult, azóta hetente egyszer próbálunk az iskola színháztermében” – beszélt a kezdetekről a színjátszó kört vezető és a darabokat rendező Bodzsár Zsuzsa, aki 2005 óta foglalkozik gyermekszínjátszókkal. A Kós iskola pedagógusa elmondta, mindig a közös ötletek és improvizációs játék alapján véglegesíti a szöveget, a próbák alatt pedig megfigyeli, ki miben hiteles, ez alapján osztja ki a szerepeket.
Első bemutatójukat 2015 júniusában tartották, Arany János A bajusz című bohózatát három alkalommal mutatták be. Összesen kétszázan, szülők, kollégák, rokonok és barátok látták. Ez a siker újabb lökést adott a társulatnak. Legutóbb, halálának 400 éves évfordulója emlékére, Shakespeare-re esett a választásuk.
„Azért a Rómeó és Júliára, mert azt mindenki ismeri. Izgalmasnak gondoltuk, hogy mit tudunk hozzátenni, miben más a mi előadásunk. Engem leginkább a shakespeare-i szerepösszevonás izgatott, hiszen meg kellett oldani, hogy öt szereplővel játsszuk el a huszonkilenc szereplőre írt drámát. Legalább ekkora kihívás a történetmesélés, mert a mi darabunkban a két főszereplő egyszer sem jelenik meg a színpadon, mégis minden konfliktus róluk és természetesen arról a két alakról szól, akiket éppen látunk” – részletezte a koncepciót Bodzsár Zsuzsa.
Az eredeti műben egyszerre van jelen tragikum és komikum, míg saját – „Ez nem az (Rómeó és Júlia)” című – változatukban a komikumra helyezik a hangsúlyt. Nádasdy Ádám fordítását egészítették ki különféle ötletekkel, így született meg a kamaradarab, amelyben mindig két szereplő játékát látja a közönség.
Felnőttek előtt négy bemutatót tartott a színjátszó kör, s a tapasztalatok azt mutatták, hogy a nézők a darab minden rétegére reagáltak, minden üzenetet kódoltak. Az utolsó állomás egy kora esti, rendhagyó irodalomóra volt a Városmajori Gimnázium diákjai részére. Az előadás megtekintése után a társulat tagjai megbeszélték a látottakat a tanulókkal.
Bodzsár Zsuzsa elmondta, hogy Capulet és a Montague szülők mindössze 30 évesek voltak, míg a „kósos színészek” jóval idősebbek. Innen jött az ötlet, hogy inkább reflektálnak a történetre, a barátok, ismerősök, rokonok bőrébe bújva, s ezúttal „életben hagyják” Rómeót és Júliát. Igyekeztek azzal is felismerhetővé tenni a szereplőket, hogy azok minden alkalommal megszólították egymást. Jelmez gyanánt pólót, tornanadrágot, sőt férfialsót is használtak – ez utóbbit néhány egyszerű mozdulattal nagyszerű reneszánsz fejfedővé lehet alakítani.
A diákok véleménye szerint egyáltalán nem baj, hogy a színjátszók humorosan dolgozták át a történetet, sőt többen azt is gondolják, „ráfért” a darabra egy kis változtatás. Felmerült, hogyan lehet halálosan szerelmes négy nap alatt Rómeó és Júlia – ezt ők kicsit furcsának érzik. A színészek kiemelték, hogy elsősorban maguknak játszanak, hiszen az egész drámajátéknak indult: ezért is várják mindazok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának a csoportjukhoz.

m.