A begóniák teleltetése

A begónia nemzetség a növényvilág ötödik legnépesebb csoportja, összesen közel kétezer faj tartozik ide. Talán meglepő módon a díszkertekben kicsit idegen tökvirágúak rendjének tagja. A rokonság elsősorban a trópusi és szubtrópusi vidékeken őshonos, ahol talajlakó vagy fán élő növényeket foglal magában.
A mai Haiti egykori kormányzójáról, Michel Bégonról elnevezett virágok sok képviselője föld alatti gumót fejleszt. A feltérképezhetetlen mennyiségű nemesített változat között maguk a dísznövénykertészek sem tudnak eligazodni. A hobbikertészek a problémát általában gyakorlati oldalról közelítik meg, s elkülönítenek gumós, szobai és kerti begóniákat, azok nevelése, felhasználási helye szerint.
A kerti begónia, vagy más nevén a mindig nyíló begónia Brazíliában őshonos. Trópusi származása előrevetíti, hogy a mi éghajlatunkon csak egynyári növényként használható, mert nem vészeli át a fagyokat. Nyáron viszont annál inkább elemében van, ültethetjük ágyásba, szegélynövényként, de akár cserépbe, erkélyládába vagy függőkosárba is, jól érzi magát a kertben és a teraszon egyaránt.
Minden felhasználási területhez megtaláljuk a kertészetekben a megfelelő magasságú, igényű és virágú változatot. Szaporítható magról vagy hajtásdugványokról, de beszerzésének legegyszerűbb módja, ha tavasszal már előnevelt palántákat vásárolunk, amiket csak el kell ültetni a kert megfelelően világos, lehetőleg napsütötte részében.
Talajával szemben kevéssé igényes, de igazán élénk virágzást csak tápanyagban gazdag és jó vízelvezető képességű termőhelyen várhatunk tőle. Nedvdús hajtásai miatt a rendszeres öntözést egész nyáron biztosítani kell számára, különben levelei megperzselődhetnek a forró napokon.
Általánosságban elmondható, hogy a zöld levelű változatok viselik jobban a napsütést, a bordó vagy lilás levelűek, illetve fonákúak pedig szebbek árnyékban. Ennek oka, hogy a bordó levelek jobban hasznosítják az esőerdők lombkoronaszintjein átszűrődő gyenge fényt.
Ha szívünkhöz nőttek a kertben, erkélyen virágzó begóniák, kísérletet tehetünk az átteleltetésükre. Ehhez nem kell mást csinálni, mint a fagyok előtt kiásni a töveket, és edénybe ültetni. Érdemes ezt megelőzően visszavágni a nagyra nőtt bokrokat, és ellenőrizni, hogy egészséges-e a tő. Beteg vagy kártevőkkel fertőzött növényeket ne teleltessünk!
A becserepezett begóniáknak keressünk világos, hűvös, de biztonsággal fagymentes helyet, ahol átvészelhetik a hideg időt. Télen csak az alkalmankénti mértékletes öntözésről kell gondoskodni, tavasszal pedig fontos, hogy a növényeket ismét szoktassuk hozzá a napfényhez. Kiültetés előtt ezért vigyük egyre hosszabb időre a szabadba a cserepeket.
A kerti és szobai begóniák közötti átmenetet a gumós begónia képezi, ami mindkét helyen szépen díszlik. Amennyiben szabadban neveltük, akkor ősszel távolítsuk el a hajtásokat, majd ássuk ki a gumót a földből. Tisztítsuk meg, és helyezzük száraz forgácsba, tőzegbe vagy homokba. Az így előkészített gumókat tegyük fagymentes helyre, ahol akár egy zárt dobozban is telelhetnek. Tavasszal, a fagyok elmúltával a gumókat újra kiültethetjük, és néhány alapos locsolás után megfigyelhetjük, ahogy a friss hajtások növekedésnek indulnak.A szobai begóniák esetében a díszítőérték eltolódik a virág felől a levelek irányába. Ezek a növények egész évben szépek, mert mintás leveleik nagyon látványosak. Az egyes változatok színe a fehértől a sötétliláig terjedhet, mintázatukra pedig jellemző, hogy az erek mellett sötétebb sávokat nevelnek.
Sok szobai begónia levele izgalmas kiemelkedések sokaságából áll, amik lencseként gyűjtik a szoba sötét sarkában a fényt. Gondozásuk nem okoz nehézséget, a legnagyobb problémát a túlöntözés jelentheti, ami a tő rothadását okozhatja.
(Apró érdekesség: az észak-koreai vezető, Kim Dzsongil saját – magáról elnevezett – begóniafajtával dicsekedhet, amely egyben az ország nemzeti virága is.)

(Barta)