Fotószintézis

Sokan sokszor elsétálunk az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok mellett. Nem úgy a művész, aki szívét és elméjét kitárva lesi a soha vissza nem térő alkalmat, amit aztán maradandó emlékké, alkotássá formál.
A Galéria 12 Egyesület fotóművészei őszi kiállításukon sok ilyen másodperctöredéket mutatnak meg, amely valahol, valamikor fényképezőgépük gombjának lenyomására sarkallta őket. A tárlatnak nincs témája – mindenki szabadon választotta ki a számára legkedvesebb munkát.
A fényképek közt semmilyen összefüggés nincs: a falevelek sorsát, a fények játékát felvillantók mellett helyet kapott az önmagát fotózó („szelfiző”) járókelőről készült felvétel, vagy éppen a budapesti látomásokból komponált montázs is. A sokszínűség és az üzenetek kavalkádja mégsem zavarja össze a szemlélődőt, a fotók tökéletes szintézisben állnak egymással.Az egyik legérdekesebb darab Pató Károlyé, akit az utcán sétálva egy kirakaton lévő megtépázott plakát állított meg. A reklámon egy férfi portréja volt – hogy mit hirdetett, nem tudni, ahogy azt sem, ki és miért így távolította el a többi részt. A szétfoszlott grafikán már csak a szemek és a száj láthatók.
„Nagyon megragadott az a tekintet – magyarázta Pató Károly. – Orwell Nagy Testvér alakját fedeztem fel benne. A figyelőt, aki a rohanó világban lesi a mozdulatainkat.”
A különleges kiállítás megnyitóján Balázs Sándor méltatta a Galéria 12 Egyesület tizenöt művésze által felsorakoztatott munkákat. A művészeti író arról beszélt, hogy az elhatalmasodó digitalizációban az igényes fotók értéke szinte felbecsülhetetlen: „A világról alkotott kép, illetve a benne lévő emberi létezés kifejezése, kimondása itt, most indokolt művészet. Tudományos magyarázatok helyett az alkotók inkább igyekeztek leegyszerűsíteni, megélhetővé tenni mindazt, ami körülöttünk van.”

BM

A kiállítást december 3-ig lehet megtekinteni a Galéria 12 Kávézó és Borbárban (XII., Hajnóczy József utca 21.).