Amit nem lehet elfelejteni
„Emlékezzünk” címmel nyílt kiállítás a Galéria 12 kávézóban, ahol a Galéria 12 Egyesület művészei tisztelegnek az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei, áldozatai előtt.
Mi történt volna, ha hatvan évvel ezelőtt ugyanazok az alkotások kerülnek a nyilvánosság elé, amelyek most, 2016-ban a Galéria 12 kávézóban? Vörös csillag szögesdrótból, „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” feliratot viselő kezek, halált idéző fényképek, a félelem tényét ábrázoló festmények. Különös érzés keríti hatalmába a látogatót, akinek ma nem kell a háta mögé néznie, és persze a művészt is, aki szabadon öntheti formákba és vonalakba a véleményét, a gondolatait.
A Galéria 12 Egyesület tagjai kiállítással emlékeznek meg az 1956-os forradalom és szabadságharcról, az elnyomásról és mindarról, amit a magyar nemzetnek hatvan év elteltével sem sikerült teljesen kihevernie. A művészek közül többen is átélték ’56-ot. Szamos Iván csak tizenhárom éves volt, ám még mindig fel tudja idézni az akkor történteket. Emléktöredékek című munkája a sokat tapasztalt művész gyermeki énjét fedi fel.
– Mit érzett, miközben készítette a művét? – kérdeztem őt.
– Minden előtört belőlem. Ötvenhat nyomait sosem lehet kitörölni. Koromnál fogva én is ott voltam, nagyon sok mindent láttam. A hetedik kerületben éltem a családommal – abban a negyedben, amit Chicagónak hívtak. Durva környék volt a miénk.
– Milyen emlékképeket jelenít meg?
– A szétesést, a megmaradt apró részletek újrarendeződését. A Bethlen téren heverő temetetlen holttesteket, a kilőtt gázlámpát, a házakra célzó tankokat, a pillanatot, amikor kenyérért álltunk sorba, és hirtelen lőni kezdtek. S persze a folyamatos rettegést, a pincében töltött napokat, amiket a kétség és a bizonytalanság tett igazán félelmetessé.
Mindezt gyerekként kellett átélnie…
– Fiúk voltunk, rohangáltunk a gangos házban – játékból. Talán nem is fogtam fel igazán a történéseket. Sokáig nem járhattunk iskolába, amikor ismét elindult az oktatás, sok mindenre rácsodálkoztunk. Ilyen volt egyebek mellett az is, hogy oroszt tanultunk, aztán hirtelen németet. Mi, diákok, csomagokat kaptunk Svájcból – svájci csokoládé és dán vajkrém volt bennük. Akkor láttunk először ilyet. Mindenféle jelzőt lehetne használni, de ez a kiállítás kifejezi a lényeget: a rombolást, a szörnyűségeket, az elnyomást.
„Képzőművészeti értelemben feleleveníteni ötvenhatot látszólag rutinfeladat. Katartikus, eredeti módon emlékezni már nem könnyű. Ezek az alkotások nagy hatással vannak rám – méltó emléket állítanak a forradalom eseményeinek” – méltatta a Galéria 12 Egyesület művészeit és munkáikat Feledy Balázs művészeti író.
„Nehéz ilyenkor szavakat találni – fogalmazott Kovács Lajos alpolgármester. – Hatvan év telt el, és mi most nemcsak az alkotások miatt vagyunk itt, hanem azért is, amiért ezek létrejöttek. Sokan már nem élnek velünk. Az akkori művészek nagyon jól tudták, hogy egy-egy festményért, rézkarcért akár börtön is járhatott. A saját őseinkről nekünk is meg kell emlékeznünk. Nekik köszönhetjük, hogy ebben az országban élhetünk, hogy ma itt lehetünk.”
Boussebaa Mimi
A kiállítás november 5-ig megtekinthető a Galéria 12 kávézóban (XII., Hajnóczy József utca 21.).
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény anyagából látható válogatás „Emlékezzünk 1956-ra! A forradalom és szabadságharc eseményei a fővárosban” címmel a polgármesteri hivatal II. emeleti vitrinjeiben (XII., Böszörményi út 23–25.).