„Egyedül nem megy” – konferencia az önkéntességről

„Hallatlan energia szunnyad az önkéntességben” – mondta az önkéntesség világnapján a MOM Kulturális Központban rendezett konferencián Pokorni Zoltán, az esemény védnöke. A polgármesternek nemcsak a Pető Intézetben és hajléktalanszállóban önkéntesként dolgozó fiai példáját látva vannak kellemes tapasztalatai az effajta munka erejéről, hanem a XII. kerület középiskoláiban elindított program kapcsán is.
Amikor néhány évvel ezelőtt próbaképpen meghirdették a diákok között, hogy önkéntes alapon jelentkezhetnek szociális munkára, a szülők egy része eleinte berzenkedett az úgymond „gyermekmunka” ellen. Majd telt-múlt az idő, és sorra érkeztek tőlük a visszajelzések: bár nem tudják pontosan, mit csinálnak a szolgálat során, de kamasz csemetéik otthon maguktól kezdtek segíteni a házimunkában, amit addig sosem tettek meg.
A polgármester biztatónak tartja a kerületi önkéntes programban elért eredményeket, mert bár hagyományos intézményi úton-módon nehéz lenne elérni a kerületben élő 14 ezer idős embert, de az önkéntesség sokat segít ebben. Olyannyira, hogy tavaly a Nemzeti Önkéntes Tanács a XII. kerületnek ítélte oda az Idősbarát Önkormányzat Díjat – jegyezte meg a következő előadó, Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, aki egyetértett Pokorni Zoltánnal abban, hogy már a gyerekeket is meg kell tanítani a segítségnyújtásra, amely egyúttal a közösségi élet egyik alapvető pillére.A Nemzeti Önkéntes Tanács mellett a kormány azért hozta létre az onkentes.gov.hu portált, hogy a honlap összehozza egymással a segíteni szándékozókat és a segítséget kérőket. Igaz, az utóbbi években javuló tendenciát mutat hazánkban a szülések száma, de fel kell készülnünk arra, hogy a következő esztendőkben egyre több lesz az idős ember, és időben ki kell építeni a feléjük irányuló önkéntes munka kultúráját.
Lévai Anikó, a huszonöt évvel ezelőtt protestáns egyházak által alapított, mára nemzetközileg is elismert Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete vetítéses előadást tartott arról, hogy az önkéntességnek hányféle módját lehet megélni. A segélyszervezet talán azért olyan eredményes, amilyen, mert nagyon erős közösség épült köré, és az összefogás erejével nyújt hatékony segítséget a nélkülözőknek, a bajbajutottaknak, nemre, nemzetiségre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül.A szervezet munkáját évente átlagosan ezer önkéntes segíti. Olyan emberek, akik elkötelezettek, áldozatkészek, felelősek az elvégzett feladataikért és ígéreteikért. Cserébe az a jutalmuk, hogy önismeretre, sikerélményre, önbizalomra és új ismeretségekre, velük hasonlóan gondolkodó emberek közösségére tesznek szert, képzéseken vehetnek részt, hasznosan töltik az idejüket, teljesebbé, aktívabbá válik az életük. Igen sok formája van a segítségnyújtásnak: kétkezi munkák, figyelemfelhívó akciók, adománygyűjtések, kézművesség, rendezvényeken való tolmácsolás, szabadidős tevékenységekben, táborokban való kisegítés, továbbá azonnali segítségnyújtás krízishelyzetben.
Ez utóbbi kapcsán említette meg Lévai Anikó, hogy gyakran jelentkeznek náluk önkéntes munkára olyanok, akik hajdanán a segélyszervezettől kaptak segítséget, például árvíz idején, és az is megesik, hogy a szervezet valamelyik átmeneti otthonában talpra álló család tagjai térnek vissza segíteni másokon. A jószolgálati nagykövet szerint az önkéntesség lényegét egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy „önkéntesnek lenni jó”.
„Egyedül nem megy, társas lények vagyunk, akik a másik ember iránti figyelemmel születtek” – e gondolattal kezdte előadását Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, aki több érzékletes példát hozott fel arra, hogy a gondoskodó magatartás milyen sokat számít egészségünk szempontjából. Az egyik szerint egy francia kisvárosi idősek otthonában arra lettek figyelmesek, hogy feltűnően magas az elhalálozások száma, míg a szomszédságában lévő javítóintézetben azon törte a fejét a pszichológus, mivel lehetne megzabolázni a problémás fiatalokat. Végül átment az idősek otthonába, és az „etetlek = szeretlek” ősi gesztus alapján arra kérte az ott élőket, hogy kezdjenek el süteményeket sütni a náluk lézengő gyerekeknek. Az eredmény lenyűgöző volt: a személyes gondoskodásnak köszönhetően a fiatalok fél év alatt megszelídültek, az idősek egyhangú, halált váró mindennapjai pedig megváltoztak azáltal, hogy megint volt kiért és miért élniük.
Ahogy Bagdy Emőke fogalmazott: az embert az tartja életben, ha szükség van rá, ha van életcélja és öröme. A másik ember iránti figyelem és segítőkészség (szaknyelven a genuin altruizmus) velünk született tulajdonság. Számtalan klinikai kísérlet igazolja, hogy a másik érintése, ölelése életerő-serkentő immunimpulzusokat generál az agyban, ezért van az is, hogy a másokon sokat segítő embereknek jóval erősebb az immunrendszere.Fel tudunk-e készülni szeretteink elvesztésére? Tanulható-e a gyász? Valóban el kell engednünk a halottainkat, vagy valami más lélektani feladatot kell megoldanunk a gyászfolyamat során? Ezeket az érzékeny kérdéseket feszegette Singer Magdolna író és gyászterapeuta, míg a hatékony támogatás pszichológiai hátteréről dr. Domján Mihály szakpszichológus beszélt a konferencián.
Az aktív időskor megélésének lehetőségeiről szólt Szokoli Erzsébet, a Hegyvidéki Szociális Központ intézményvezetője. Elmesélte, hogyan indította útjára az önkormányzat a Szépkorúakért a Hegyvidéken programot. Ennek része a „Könyvet házhoz” szolgáltatás, a nyugdíjasok üdülésének támogatása, vagy az, hogy képzett önkéntesekre lehet számítani otthoni segítségnyújtásban.
„A KSH friss kutatásai szerint a magyar lakosság 34,3 százaléka végez valamilyen önkéntes tevékenységet, ám komoly eltérés tapasztalható az egyes korosztályok között” – mondta F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki szerint bőven vannak még kiaknázatlan lehetőségek itthon.
A Hegyvidéki Kulturális Szalon által megszervezett, színes és sok elgondolkodtató kérdést felvető konferencia üzenete egyértelmű és világos: ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy önként vállalt munkával jót tegyünk magunkkal és másokkal egyaránt.

V. K.

(A konferencia előadásainak anyaga a www.kulturalisszalon.hu weboldalon érhető el.)