Mesepedagógia és tehetséggondozás

„Gyermekközpontú nevelés a köznevelési intézményekben” címmel szervezett szakmai konferenciát a Hegyvidéki Önkormányzat oktatási és közművelődési irodája a tizenhatodik Budai Oktatási Napok keretében. Elsőként a rendezvénysorozat részeként a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó intézmények munkáját a helyszíneken bemutató, valamint a konferenciát nyitó óvodásműsort betanító pedagógusokat köszöntötték. A Gennaro Verolino szakiskola képviseletében Mándoki Noémi gyógypedagógus, Katona Gáborné igazgatóhelyettes, Ammerné Nagymihály Emília igazgató, a Vadaskert Alapítványtól Dotzi József irodavezető és Lévai Krisztina gazdasági vezető, míg a Városmajori Óvodákból Szabó Judit és Bándi Orsolya óvodapedagógusok, valamint Bálint Beáta óvodavezető vehették át az önkormányzat ajándékait.
Pokorni Zoltán polgármester köszöntőjében Vekerdy Tamás véleményét idézte, miszerint a gyerekeknek az élőszóban elmondott mese való leginkább, mert ez illeszkedik a befogadók ritmusához. Fontos az ilyenkor lezajló belső képalkotás, ami csak akkor valósul meg, ha olvassák, vagy hallgatják a mesét. A folyamat gyógyító erejű, hozzásegíti a kicsiket ahhoz, hogy feldolgozzák félelmeiket, negatív élményeiket: például azzal, ha egy általuk nem kedvelt személyre vetítik a hétfejű sárkány alakját.
A filmek és a videojátékok készen átadott, tökéletes képi látványa éppen ezt az élményt veszi el a gyerekektől. Nehéz ugyanakkor megmondani, mitől jó a mese, mi indítja meg a fantáziát – folytatta a polgármester, aki arra kérte a pedagógusokat, közvetítsék a szülőknek a mesemondás szépségeit, hogy minél többen kihasználják azt a rövid időt, amikor mesélhetnek gyermekeiknek.
Pokorni Zoltán a konferencia másik előadására utalva kiemelte, az óvodai és iskolai tehetséggondozás az intézményi nevelés egyik fontos területe. Végezetül az oktatásban zajló változásokra is kitért, ahogyan fogalmazott, a mostani átmenet akkor működik megfelelően, ha ebből a szülők, a gyerekek és a pedagógusok semmit sem érzékelnek.
Bajzáth Mária, a Meseközpont Alapítvány szakmai vezetője „A mesepedagógia szerepe a gyermekközpontú nevelésben” című előadásában kifejtette: a mese és ezen belül a népmese minden gyermeknek, tehetségesnek és hátrányos helyzetűnek ugyanúgy jár. Szerinte a mese akkor működik, ha célba ér a történet, s ehhez az szükséges, hogy annak szóljon, aki hallgatja. Mert más mese való a csecsemőnek, a kisgyereknek és a kamaszoknak, vagy akár a felnőtteknek.
Van egy mongol mese, amiben egy 15 éves fiú lelke az alvilágba jut, de kiderül, hogy még nincs ott dolga, ezért választhat egy kincset azok közül, amik az embert emberré teszik. A fiú úgy dönt, a mesét viszi magával a felső világba, hogy megismertesse az összes emberrel.
Mesét mondani a fogantatás pillanatától érdemes, mert a magzat megérzi, hogy hozzá beszélnek, a mese rituáléja pedig elősegíti a fejlődését – hangsúlyozta az alapítvány szakmai vezetője. Ma az a feladat, hogy a mobil és digitális világban mozgó Z-generáció megismerje a mesék világát, hogy ezek a gyerekek ne legyenek „képtelenek” csak azért, mert nagyrészt készen kapják a képeket – tette hozzá.
„A népmesének varázsereje van, nem intellektusfüggő, hiszen az érzelmekre hat, éppen ezért használható felzárkóztatásra és tehetséggondozásra. Minden egyes elmondott mese azt üzeni, hogy a világ gyönyörű, kitartással, szeretettel az élet minden helyzetből jóra fordítható” – mondta Bajzáth Mária, arra biztatva mindenkit, hogy amíg teheti, meséljen élőszóban, saját szavaival, és hallgasson is mesét.
A Kós Károly Ének-zene Emeltszintű Általános Iskolában zajló tehetséggondozás folyamatát az ott régóta működő, emelt szintű matematikaoktatáson keresztül mutatta be Kovács Erzsébet tehetséggondozó koordinátor. Mint mondta, „az általános iskolák elsősorban a tehetségígéreteket karolhatják fel”: ők az átlagon felüli képességű, a feladat iránt kiemelkedően elkötelezett és magas szintű kreativitással rendelkező gyerekek.
A Kós Károly iskolában differenciált fejlesztéssel foglalkoznak, aminek lényege az egyéni sajátosságok figyelembevétele, a személyes oktatás támogatása. Ebben óriási a szerepe a pedagógusnak, akinek a tehetségek felismerése és támogatása is feladata. Karácsony Sándor szavaival élve a tanár nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.
Az elhangzottakat megerősítve a szakmai konferenciát a Hegyvidék Sportegyesület sportban, mozgásban tehetséges növendékeinek látványos táncbemutatója zárta.

-os