A szülőknek is tanulniuk kell az internetet

A hegyvidéki gyerekek az országos átlaghoz képest jobban ellátottak modern telekommunikációs eszközökkel, ami azonban azt is jelenti, hogy jobban ki vannak téve az internethasználat veszélyeinek. A XII. kerületi iskolások, tanárok és szülők körében végzett kutatás eredményeiről prof. dr. Kósa Éva egyetemi tanár, pszichológus beszélt a MOM Kulturális Központban rendezett fórumon. A Hegyvidéki Önkormányzat megbízásából készített kutatás egyik vezetőjeként felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok nagyon sok időt töltenek a képernyő előtt, több mint 40 százalékuk hétvégén legalább négy órát „van fenn” a neten.
Sok esetben elég messze esik egymástól az, amit a gyermek tapasztal, átél, illetve amit a szülő mindezekről gondol – emelte ki Kósa Éva. Amíg a gyerekek 39%-a vallotta, hogy találkozott az interneten pornográf vagy szexuális tartalommal, addig a szülők mindössze 16%-a tartotta ezt elképzelhetőnek. Szexuális tartalmú ajánlatot a fiatalok 15%-a (!) kapott már a neten, amit a szülők 2%-a feltételezett… A gyerekek 30%-a számolt be arról, hogy fenyegették, zaklatták online közösségekben, 20%-uk pedig elismerte, hogy maga is küldött már durva, zavaró üzeneteket. Ezzel szemben csak a szülők 21%-a gondolja azt, hogy gyermeke szenvedő alanya lehetett valamilyen internetes agressziónak, és alig 3%-a véli úgy, hogy csemetéjük másokat zaklathatott online.
A kerületi kutatás eredményeit dr. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa azzal egészítette ki, hogy egy összeurópai vizsgálat is igazolta: az internethasználat veszélyeit máshogy értékelik a szülők és a gyerekek. Az európai felmérés szerint a szülők a pornográf tartalommal való akaratlan szembesüléstől féltik leginkább gyermekeiket, és az online zaklatást, megfélemlítést, kiközösítést gondolják a legkevésbé veszélyesnek, míg a fiatalok számára épp ez utóbbiak jelentik a legnagyobb problémát, a pornográf tartalmakat tartják a legkevésbé ártalmasnak.
Az internetről, különösen a videomegosztó oldalakról származó szexuális és agresszív tartalmak közül leginkább azok okoznak traumát a gyerekeknek, amelyeken az áldozat védtelen gyermek vagy állat – mondta Kósa Éva. Úgy látja, a problémát alapvetően az jelenti, hogy olyan képek kerülnek eléjük, amik nem születnének meg a saját képzeletükben. „Ha egyszer elolvastad, vagy megláttad, kitörölheted a komputeredből, de a fejedből nem” – idézte a pszichológus egy 15 éves lány gondolatát.
„Bármiben támaszt kapnak otthon a gyermekeim, nincs tabutéma, bármiről lehet beszélni” – jellemezte saját szülői gyakorlatát Till Attila televíziós műsorvezető, akinek három fiúgyermeke a kortársak túlnyomó többségéhez hasonlóan aktívan használja a digitális eszközöket. Az egymás iránti bizalom meglétét és a kommunikáció fontosságát a többi résztvevő is hangsúlyozta. Parti Katalin szerint ha egy családban nem beszélgetnek rendszeresen, akkor a gyerekek az online élményeiket sem osztják meg szüleikkel.
Dr. Tari Annamária pszichoterapeuta úgy vélte, érdemes az online térben is beszélgetéseket kezdeményezni a gyermekkel, ehhez pedig nem árt, ha tisztában vagyunk a digitális trendekkel. Kósa Éva egyetértett azzal, hogy a szülőknek is tanulniuk kell az internetet, de hozzátette: „nem lehet szülőség helyett haverkodni”, mert így könnyen nevetségessé válhatunk. A pszichológus arról is beszélt, hogy a média és az internet képek által uralt világában a fiatalok nem igazán értik meg a szándékot, a látható viselkedés hátterét, ezért a szülőknek arra kell törekedniük, hogy az online világot is „lefordítsák”, segítsenek értelmezni.
Kósa Éva az internethasználat hatásai kapcsán kitért arra is, hogy az anonimitás gátlástalanít: a gyerekek olyasmit is megtesznek az online közösségekben, amit az életben nem tennének. „A közösségi média használata öt perc után oldja az önkontrollt” – jegyezte meg Tari Annamária, majd arról beszélt, hogy a gyerekek ma már az online térben is szocializálódnak, kapcsolataik egy része ott alakul ki, formálódik, ami a való életben zajló tanulási folyamat rovására történik.
A közönség soraiból egy édesanya elmondta, hogy betekintett az általános iskolába járó negyedikes fia és osztálytársai által létrehozott viberes csoport működésébe, ahol megdöbbentő trágárságokkal, durvasággal találkozott. Azután pedig, hogy az osztálytársak megtudták, látta a beszélgetéseiket, bosszúból kizárták a fiát az online közösségből, és szinte naponta újabb csoportot hoznak létre, hogy a szülők még véletlenül se tudják követni őket.
A felvetett probléma kapcsán Tari Annamária az összefogásban látja a megoldást. Szerinte az érintett szülőknek és az osztályfőnöknek közösen kellene átbeszélniük a kialakult helyzetet, ezt követően pedig a gyerekeket is bevonniuk az együttgondolkodásba. Parti Katalin kiemelte: külön kell választani azt, ami a szülőket, és azt, ami a gyerekeket zavarja, ugyanakkor a párbeszédet ő is rendkívül fontosnak tartja. Személyes tapasztalata, hogy azokban az iskolákban, ahol csoportos beszélgetésekkel indítják a napot, sokkal ritkábban fordulnak elő kiközösítések, és erősebben van jelen az egymás iránti empátia.

z.