Forró nyárutó, izgalmas ízek kavalkádja

A nyár az idén makacsul tartja magát, kapaszkodik, az ősz még nem tudja leteperni. Nekünk is nehéz búcsút inteni, a nyaralószomszédokkal egymást biztatjuk, hogy persze, jövünk még, olyan nincs, hogy nem… Pedig a szívünk mélyén tudjuk, hogy hazatérve száguldani kezdenek a hétvégék, tele a nyár miatt elmaradt ügyekkel, ügyes-bajos dolgokkal. Aztán egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy itt a karácsony.
Az „elmúlás” feletti bánatunkban már odáig mentünk, hogy megfogadtuk, igenis visszajövünk, legfeljebb télen, és együtt korcsolyázunk, fakutyázunk a tavon. Most pedig csomagolunk, és visszük magunkkal a szép emlékeket, a jó illatokat, a finom ízeket…

 

Fűszervajak

…s ha egy mód van rá, visszük magunkkal a fűszerkertet is. No, nem úgy, hogy kitépkedjük, és cserepekbe tuszkoljuk kedves évelő növényeinket, inkább nagy aratást csinálunk, és tartósítunk – úgy, ahogy tudunk!
Az alábbi fűszervajötleteket Olgától kaptam, akivel bár itthon, a Hegyvidéken csak két utca választ el minket, egyetlen biztos találkozási pontunk van évről évre: nyár közepén a Balaton-part. A rendes éves közös grillezésre háromféle fűszervajat tálalt fel, és mi egyik ámulatból a másikba estünk. Nemcsak azért, mert lehengerlően finomak voltak a frissen sült húsok mellé, de azért is, mert őrült egyszerűen elkészíthetők.

 

Hozzávalók:

45 dkg vaj

mustár

friss bazsalikom

friss kakukkfű

friss rozmaring

friss petrezselyem

fokhagyma

citromlé

só, bors

 

Hozzávalók a zöldfűszeres fűszervajhoz:

só, bors

bazsalikom

kakukkfű

 

Hozzávalók a petrezselymes fűszervajhoz:

fokhagyma

petrezselyem

só

bors, citromlé

 

Mielőtt hozzáfognánk a művelethez, vegyük ki a vajat a hűtőből, hogy kissé felengedjen. Minél krémesebb, annál egyenletesebben el tudjuk oszlatni benne a fűszereket.
A bazsalikomot, a kakukkfüvet, a rozmaringot metéljük egészen finomra, és villával keverjük a vaj egyharmadához. Sózzuk, borsozzuk, majd óvatosan oszlassuk el egy frissen tartó fólián, amit összehajtunk, és a két végét addig csavargatjuk, amíg szép hengerformát kapunk.
A mustáros verziót ugyanígy készítsük el a második harmadból: mustár, só, bors hozzáadásával. A petrezselymeshez tehetünk egy kevés áttört fokhagymát a finomra vágott petrezselyemzöld mellé, és ennek a típusnak az elmaradhatatlan só és bors után jól áll még pár csepp citromlé is.

 

Káposztasaláta

A nyárutó még bőséges zöldségtermést hoz számunkra. A babfélék, a paradicsomok mellett érdemes élnünk a hosszan eltartható káposzta nyújtotta lehetőségekkel is, hiszen semmi nem passzol úgy egy jó, grillen készített hamburgerhez, mint egy kitűnő káposztasaláta.

 

Hozzávalók:
½ kg lila káposzta

15 dkg sárgarépa (nyers, megpucolt)

5 dkg cukor

5-6 dl tej

15 dkg majonéz

1 ek fehérborecet

2,5 ek friss (!) citromlé

1-2 ek pirított szezámmag

½ teáskanál só

bors

 

A káposztát vékonyra szeleteljük, a répát nagy lukú reszelőn lereszeljük. A dresszinget külön tálban készítjük el: a cukorhoz hozzáadjuk a sót, a borsot, a majonézt, a tejet, majd az ecetet és a citromlevet. Az egészet a zöldségekre öntjük, és letakarva legalább két órára hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek. Tálalás előtt szezámmagot pirítunk, és azt is belekeverjük a salátánkba.

 

Mikszáth-szelet – palóc módra

„Meg kell mondanom, hogy az az alakosdi, amit a püréleves véghezvisz, egészen galád dolog. Egy aggszűznek is szégyenére válnék. Első föllépésénél, mint marhahús, egészen őszintén viseli magát. »Marhahús céklával.« Hiszen elég szép, tisztességes titulus ez! Sőt, oda lehet még tenni, hogy »körítve«, ha nagyon bántja a rangvágy. De ha el nem fogyott, másnap már mint »gőzön sült rostélyos« figurál az étlapon. Ha így sem akad szerencséje, harmadnap fölvagdalva, savanyú szószban »vadás-szelet«-nek áll ki a piacra. Végre negyednapra, annyi viszontagság után célját éri a ravasz stréber, mint püréleves” – írja Mikszáth Kálmán. A róla elnevezett szelet keletkezéstörténete is ehhez hasonló, hiszen egy jámbor sült húsból vált lecsós szeletté, majd zöldbabos-tejfölös egytálétellé, mindnyájunk örömére.

 

Hozzávalók:

1 kg hosszúkaraj

50 dkg zöldbab

4 nagy krumpli

5 dkg liszt

2 ek olaj vagy 3 dkg zsír

2 fej hagyma

5 dkg füstölt szalonna

3 db paprika

3 db paradicsom

2 dl tejföl

só

pirospaprika

2 nagy gerezd fokhagyma

 

A hosszúkarajt felszeleteljük, kiklopfoljuk, sózzuk, majd lisztbe mártva forró zsírban mindkét oldalát átsütjük világosra. A szeleteket kivesszük, s a megmaradt zsírban megpirítjuk az apróra vágott szalonnát és a kockára aprított hagymát.
A tűzről lehúzva (hogy nehogy keserű legyen) meghintjük pirospaprikával, majd beledobjuk a felszeletelt paradicsomot és zöldpaprikát, s óvatosan megsózzuk, számítva arra, hogy a szalonnától úgyis sós lesz. (Tehát egy jó, ízes pörköltalapot készítünk.)
Amikor levet eresztett, beledobjuk a felaprított zöldbabot, a kockára vágott krumplit, és belenyomjuk a fokhagymát is. Rátesszük a hússzeleteket, vizet öntünk alá, és lassú tűzön puhára pároljuk.
Amikor a hús és a zöldbab már egészen puha, evőkanálnyi liszttel meghintjük, és tejföllel felöntjük. Szükség szerint vizet is önthetünk alá, hogy bő szaftja legyen – hiszen az adja a varázsát –, és még egyszer átforraljuk, vigyázva, hogy oda ne kapjon.

 

Potocki, avagy Gomulka

A név, ugye, lengyelesen hangzik, nyilván ezért kaphatta a Gomulka becenevet. A lengyeleknek más jut az eszükbe róla, mi azonban inkább erre a finom, forró, laktató csemegére asszociálunk. A gyerekek kedvenc uzsonnafalatkái gyorsan, könnyen elkészíthetők, és ha van egy gondos kéz, amely időben betolja ezeket a sütőbe, épp a legjobb pillanatban sülnek ki ahhoz, hogy a délutáni edzés előtt még bekapkodhassák a fiatalok.

 

Hozzávalók:

20 kifli (5-6 centis darabokra vágjuk, és a belüket kinyomjuk egy fakanállal)

 

Sonkás töltelék:

25 dkg füstölt sonka

10 dkg sajt

5 dkg vaj

kiflibél

kevés mustár

tejföl

ízlés szerinti fűszerek (bors, só)

 

A felvágott, kibelezett kiflidarabokat megtöltjük a sonkás töltelékkel, aminek az elkészítési módja a következő: megdaráljuk a sonkát, és összedolgozzuk a sajttal, ami kb. egyharmada a sonkának. Hozzáadjuk közben a mustárt, a fűszereket, a vajat és a tejfölből annyit, amennyit felvesz. Sokszor, sokféle vendégnél kipróbáltam már, nagyon népszerű!
Készíthetjük sajtkrémes töltelékkel is, íme, a receptje:

 

Sajtkrémes töltelék:

4 dl tej

3 tojás sárgája

4 csapott ek liszt

20 dkg reszelt sajt

10 dkg vaj

 

A tejet, a tojássárgáját, a lisztet és 10 dkg reszelt sajtot jól összekeverünk hidegen, s gőz fölött lassan felfőzzük folytonos keverés mellett, amíg besűrűsödik. Ha kihűlt, 10 dkg vajat és újabb 10 dkg reszelt sajtot keverünk hozzá, megsózva az egészet jól kikeverjük, és megtöltjük vele a kifliket.
Ha ki akarunk tenni magunkért, a kiflicskék végeit reszelt sajtba nyomjuk, úgy kedves, borzas külsejük lesz. Előmelegített sütőbe rakjuk – vigyázat, gyorsan megpirul!

Túrófánk

Nyaralószomszédjainktól, a folytonosan lobogó kedvű házaspártól, a veterán birkózóbajnok-óriás Istvántól és szépséges asszonyától, a beszédre termett Katótól az idén is sok mindent tanultunk. Egész nyáron sütöttünk-főztünk, és vittük egymásnak a kóstolót a kerítéshez.
Egy nap lángostésztát nyújtottam át „majd-süsd-ki-ha-ráérsz!” felkiáltással, és futottam a strandra. Az edény másnap már jött is vissza, tele a túrófánk alkotóelemeivel. Miközben összedolgozta őket, lányom így sóhajtott fel: „Hát igen, ha harc, legyen harc!”

 

Hozzávalók:

25 dkg túró

2 bögre liszt

3 tojás

1 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

1 kpohár tejföl

3 evőkanál cukor

 

A hozzávalókat összekeverjük, majd kanalanként bő forró zsiradékba dobjuk. A fánkocskák maguktól megfordulnak az olajban, aranybarnára sütjük őket. Fahéjas, cukrozott tejföllel tálaljuk.