Helyőrségi és hadikórházak a Hegyvidéken

A 19. század végén a nagyobb katonai helyőrségekkel rendelkező városokban a betegápolásra, valamint az egészségügyi segédszemélyzet kiképzésére alkalmas helyőrségi kórházakat állítottak fel. A császári és királyi haderő az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1914-ben huszonhét ilyen kórházat működtetett. Ezeket először csak települési helyük nevével, 1870-től pedig arab számokkal és a települési helyük nevével jelölték.
A városegyesítéssel egy időben (1873) épült meg az egykori Budai Helyőrségi Kórház, amelynek nagy része a második világháború alatti bombázásoknak esett áldozatul. A katonai kincstár 1870-ben határozott a XVII. számú helyőrségi kórház létesítéséről, amelyet az Alkotás utcában szándékoztak létrehozni. A nagyrészt beépítetlen területen ekkoriban mindössze néhány földszintes, falusias lakóház sorakozott, a majdani kórházzal szemközti oldalon pedig, a Nagyenyed utca irányában, a mai Alkotás utca egy viszonylag széles, tört vonalvezetésű, burkolatlan út volt.
Dodier bécsi műegyetemi tanár tervei alapján az intézet 1870–72-ben épült, úgynevezett tömbösített, vagyis folyosókkal összekötött, zárt formában. A harmincezer négyzetméteren fekvő, hat egymás mellé épített egységből álló intézet eredetileg csaknem hétszáz beteg befogadására készült, személyzete kezdetben a XVII. császári és királyi egészségügyi csapatból került ki.
Az Alkotás utca felől egy kisebb, timpanonos főkapuval díszített, kétemeletes főépület volt a kórházegyüttes központja, amelyet három egyforma épülettömeg és két keresztalapú, háromemeletes, a betegszobákat rejtő nagy tömb egészített ki. Ez utóbbiak felett a belső sarkuknál emelt négy nagy, kupolával fedett torony tette még jellegzetesebbé a tekintélyes intézettömb látványát.
A helyőrségi kórházhoz tartozó kápolna az egyetlen épületrész, amely átvészelte az elmúlt százharminc évet, és külseje szinte eredeti állapotában látható ma is. A kórház épülettömbje helyén jelenleg az Alkotás utca és Böszörményi út között lévő egykori katonai lakótelep épületei állnak.
A világháború kitörését követően hamar bizonyossá vált, hogy a honvédség egyetlen helyőrségi kórháza nem képes egyedül ellátni a fővárosba áramló sok beteget, így Budapesten a háború idején huszonkilenc – a helyőrségi kórház mintájára felállított – úgynevezett hadikórházat létesítettek. Ezek működését a Honvédelmi Minisztérium biztosította.
A kórházakat általában csak a helyük alapján különböztették meg elnevezésükben. Számos esetben iskolákat, szanatóriumokat és egyéb betegápolásra alkalmas épületeket alakítottak át a frontról érkező sebesültek elhelyezésére.
A Hegyvidéken az alábbi helyeken létesítettek ilyeneket: Böszörményi úti csendőrlaktanya, Csaba utca, Márvány utca, Németvölgyi úti Gyógyintézet, Szent János Kórház, Városmajor utca. Mindegyik a Déli pályaudvar közelében helyezkedett el, hogy a vonaton érkező sebesültek minél hamarabb orvosi ellátásban részesülhessenek. A szükségkórházak épületei a háború után visszakapták eredeti – civil – rendeltetésüket.

Balázs–Csiki