A színházteremtől a párnázott lépcsőkig szólt a zene

A Hegyvidéki Önkormányzat ismét kétnapos rendezvénysorozattal várta a családokat szeptember utolsó hétvégéjén. Szombaton az egészségé volt a főszerep. Szerencsére egyre többen veszik igénybe ilyenkor a különféle szűréseket, tanácsadásokat. Vannak ugyan „népszerű” helyszínek, de most is mindenütt érdemes volt kivárni a sort, hiszen több olyan vizsgálaton lehetett részt venni és azonnal eredményt kapni, amelyre nemritkán napokat vagy heteket kell várni.
Bár már benne járunk az őszben, verőfényes, igazi nyár végi időjárás köszöntötte a vasárnapi Gesztenye Nap színes műsorát. A legkisebbek kedvence, Halász Judit nemcsak szórakoztatta, de meg is dolgoztatta a kicsiket, ezúttal nem a szabadban, hanem a MOM Kulturális Központ színháztermében. A zsúfolásig megtelt nézőtér szinte harsogott a nyelvtörőket, mondókákat, refréneket éneklő-kiabáló gyerekek hangjától. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-énekesnő produkcióját ezúttal is lelkes ünnepléssel hálálta meg a publikum.„Halász Judit koncertje mindig nagy tömeget vonz, olyannyira, hogy tavaly azt éreztük, ennél több ember biztonságos szórakoztatása már nem megoldható. Emiatt úgy döntöttünk, hogy bevisszük az előadást a színházterembe – mondta a helyszínt firtató kérdésünkre Hambuch Gerda. – Ezért is volt szükség arra, hogy regisztrációs jegyeket adjunk ki, mert így előre kiszámolható volt, mennyien érkeznek. A hatszázhatvan fős színháztermünkbe a rendezvény előtt három héttel már elfogyott minden jegy, amelyet a hegyvidékiek természetesen ingyen igényelhettek” – mondta még el a MOM Kulturális Központ vezetője. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a jelképes kétszáz forint nem ára volt a jegynek, csupán a regisztráció költsége.
Nagy feladat volt megoldani azt is, hogyan gondoskodjanak a szervezők a sok babakocsi biztonságos elhelyezéséről. „Szerencsére a szülők jól fogadták a két kijelölt babakocsi-tároló használatát” – tette hozzá Hambuch Gerda.
Halász Judit koncertje után kezdett ismét megtelni a MOM Kulturális Központ kertje. A gyerekek szép sorban felfedezték az érdekes népi játékokat, kézműves-foglalkozásokon vettek részt. „Ezt a kutyát az előbb én raktam össze gesztenyéből. Hazaviszem a kisöcsémnek. Ő otthon maradt anyáékkal, mert még csak én vagyok olyan nagy, hogy eljöhettem a nagyiékkal” – újságolta az ötévesforma Dani.Egész nap népszerű volt a gyerekek körében a diótörő: a cső, amiből a fatönkre pottyan a dió, amit egy nagy fakalapáccsal kell a pottyanás pillanatában eltalálni. Itt majdnem mindenki megküzdött egymással, több-kevesebb sikerrel. Mint az a testvérpár is, amelyiknél a fiú elsőre eltalálta a csőből kihulló diót (a szervezők szerint ez felnőtteknek is ritkán sikerül, neki pedig többször összejött), míg a húga erővel próbálta pótolni azt, ami ügyességgel nem ment. Miután a fatönkről már legurult a dió, jó nagyot sózott a helyére a kalapáccsal, a biztonság kedvéért kétszer is – a bátyja és az őket nézők nem kis derültségére.
A közelben rendezte be rögtönzött szalonját a lányok körében hamar „sztárrá” váló hajfonó. Sorban álltak nála a kislányok, még a rövid hajúak is, hogy ők is követhessék a nap divatját, a szalagos fonott frizurát.Amíg a gyerekek az ugrálóvárban játszottak, sok szülő érdeklődött a gyors internet érdekében kiépülő új kerületi optikai hálózatról. A játszótér játékai folyamatosan tele voltak, a füves nézőtéren gyakran cserélődött a közönség. Néhányan csak beszélgetni ültek le, akadt, akit kifejezetten egy-egy előadó érdekelt, de volt olyan is, aki az elejétől kitartóan végignézte a teljes műsort.
Az érdeklődés megélénkülése akkor volt a legszembetűnőbb, amikor népviseletbe öltözött, szép szál táncos fiúk jelentek meg a közönség soraiban. Hamar a színpad elé gyűltek a néptáncot szeretők, s nem is bánták meg: nemcsak azt láthatták, hogy nagyon ügyesen ropják a fehérvári leányok és legények, de azt is, hogy talán ők élvezik a legjobban, amit csinálnak.
A tánccsoport legkisebbjei, a Pulutyka tagjai többnyire óvodáskoruk óta együtt táncolnak, a kezdetektől részei az Alba Regia Táncegyüttesnek, sőt, az Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola nagyobb csoportjai már országos szakmai eredményekkel büszkélkedhetnek. Több olyan gyerek is fellép, akinek szülei, nagyszülei is ebben a műhelyben táncoltak. A fiatalokat a televízióból is jól ismerhetjük, hiszen óriási sikerrel menetelték végig a „Fölszállott a páva” tehetségkutató verseny tavalyi sorozatát, egészen a döntőig jutottak.Mikola Péter úgyszintén alaposan megmozgatta a gyerekeket. Ő már a szabadtéri színpadra csalogatta fel a kicsiket, akik jellemeket, vagy éppen foglalkozásokat jelenítettek meg a közönséggel együtt, zenei illusztráció kíséretében. Szerepelt a műsorban ritmusiskola, szemmel barátkozás, képzeletvarázslás, emellett az irányokat vagy a napok neveit gyakorolták a gyerekek, vidám mozgásokkal kísérve. A hangszerelés aláfestette, erősítette a dalok tartalmát, a játékok történéseit.
A Harlekin Bábszínháznál fontos szempont, hogy a világ meseirodalmát, a magyar népmeséket és kortárs magyar írók műveinek bábszínpadi átdolgozásait is a műsorára tűzze. Így kerülnek színpadra, egymást váltva, Benedek Elek és Lázár Ervin, Andersen és Békés Pál, Michel Tournier és Petőfi Sándor művei. A Harlekin minden évadban valamilyen különleges előadással próbálja meglepni gyermekközönségét. Ezúttal a Piros kismalac című bábjátékot láthattuk, amelyet magyar népmese nyomán Szűcs Réka és Zádori Szilárd írt.Margittal és Dénessel, két pesti nyugdíjassal a büfénél elegyedtünk szóba. Elmesélték, hogy évek óta várják és látogatják a MOM Kulturális Központ által szervezett rendezvényeket. „Mindketten pedagógusként dolgoztuk végig az életünket, én egy kőbányai általános iskolában tanítottam, feleségem óvónő volt. Mindkettőnket elkeserít, hogy akár a tévében, akár közösségi rendezvényeken egyre nagyobb teret kap a – mondjuk ki: – gagyi, az ócskaság. Ezért akkora kincs számunkra a Hegyvidéki Napok és a Hegyvidéki Ősz, mert itt garantáltan színvonalas produkciókat láthatunk. Tavasszal és ősszel mindig megnézzük a MOM Kulturális Központ honlapján, hogy mikor lesznek ezek a rendezvények, s mindig átjövünk ilyenkor a tizedik kerületből, hogy igazi kultúrával töltődjünk fel” – mesélte Dénes.
Közben színpadra léptek a Czifra együttes zenészei és lenyűgöző tudású táncosai, s „belecsaptak a húrokba” a muzsikusok. A Czifra az ősi hagyományokat igyekszik tovább örökíteni. „Minden tájegységnek és az ott élő népcsoportnak önálló, a többiektől különböző és páratlan néptáncát és népviseletét formáljuk meg – vallják –, a Kárpát-medencében élő magyar–cigány–román táncokat állítjuk színpadra. Ez az autentikus vonal egyfajta visszanyúlás elődeink kultúrájához és értékeihez, ennek ízléses színpadra állítását végezzük.”
A Czifra együttes névválasztása egyrészt vonatkozik a zenekart alakító, egyenként is rendkívül táncos személyiséggel rendelkező tagokra, másrészt a cifra mintára, ami minden vidéken valami szépet, különlegeset és egyedit jelent. A cifra szűrök és bundák, cifra díszítésű népviseletek, a cifrabútorok minden tájegységen a legszebb, legdíszesebb és ma már legritkább darabok. Az együttes a nevéhez méltó bemutatóval szórakoztatta a nagyérdeműt.Ezután Kelemen Erika társastánc-bemutatója ejtette bámulatba a műfaj kedvelőit, majd következett az Esszencia, a magyar zenei élet egyik legújabb formációja, amelyet jeles előadó- és zeneművészek alkotnak. Igazi különlegességként az együttes három különböző stílus (népzene, dzsessz, klasszikus zene) ötvözetét mutatja be újszerű hangzásvilággal. Az Esszencia – Csík Jánossal az élen – messzemenően beváltotta a közönség hozzá fűzött reményeit: a zenészek virtuóz játéka és a csodálatos hangú énekesnő, Kacsó Hanga Borbála előadása igazi zenei csemegét jelentett mindenki számára.„Örülök, hogy elmesélte, amit a kőbányai vendégeinktől hallott, ez visszaigazolja, hogy van értelme a munkánknak – összegzett a rendezvény végén Hambuch Gerda. – Mindig komoly szűrőn esnek át a fellépőink. Ez ugyan hatalmas munkát jelent nekünk, de megéri, nemcsak amiatt, hogy meg tudjuk őrizni a szokott színvonalat, hanem azért is, mert szerencsére rengeteg olyan előadó van az országban, akinek nagyon igényes, jó a műsora, így nálunk ők is szereplési lehetőséghez juthatnak. Öröm, amikor azt látom, hallom, hogy a vendégeink ezt értékelik is. Ezért is készülünk nagyon már most a februári Cziffra György Fesztiválra, ami két helyszínen, nálunk és a Zeneakadémián lesz, a hazaiak mellett neves külföldi vendégművészek szereplésével.”
A MOM Kulturális Központ igazgatója egy személyes vallomással fejezte be a beszélgetést. „Tudja, mi volt ma rám a legnagyobb hatással? A Solti György Zeneiskola által adott koncert. Katartikus élményt jelentett látni, ahogy a lenyugvó napot felváltó, kigyulladó lámpák fényében több száz ember ül a lépcsőkre kitett párnákon, klasszikus zenét hallgatva. Ezek azok a pillanatok, amik folyamatosan megerősítenek bennünket: szükség van arra, amit teszünk.”

Antal Ildikó