Tavaszi gyepkarbantartás

Ha golfozni nem is szeret mindenki, sokan irigylik a golfpályák makulátlan pázsitját. Persze, kevesen látják a pályák kertészeit, akik minden percben, amikor nem folyik játék, a gyep ápolásával bíbelődnek. Ha kell, naponta nyírják, permetezik, öntözik, ha szükséges, szálanként gyomlálják.
Ezt otthon nem tudjuk megtenni, de egyvalamit átvehetünk a golfpályák példájából: a levegőztetést. Erre azért van szükség, mert az egymás mellett álló fűcsomók egy idő után olyan szorosan összenőnek, hogy tökéletes fedőréteget képeznek a talajfelszín felett. Ebbe a szövedékbe halmozódnak fel az elhalt fűszálak és a fűnyíráskor keletkező nyesedék. Ráadásul ez az egész lassan komposztálódva bomlik le. Végül a filcszerűen összeálló szövedék már a levegőt is csak korlátozottan engedi át, és szinte fojtogatja a gyepet. A levegőztetés tulajdonképpen ennek a szövetnek a megbontását jelenti.
Más vélemények szerint a gyep levegőtlenségét a talaj felső rétegének tömörödése is fokozza. A rendszeres taposástól a talajszemcsék évek alatt kemény, betonszerű réteggé állnak össze a gyep alatt. A megoldás ilyenkor is csak a lazítás lehet.
A levegőztetés elvégzésére több módszer is a hobbikertészek rendelkezésére áll. A legegyszerűbb, ha egy erős gereblyével vagy ásóvillával óvatosan „felkapáljuk” a területet. Ez a módszer olcsó, de aki próbálta már, tudja, hogy meglehetősen nehéz. Játékossá tehetjük, ha beszerzünk egy pár cipőre erősíthető, fémtüskés talpat, amivel csak járkálni kell a területen, és a szegek a testsúlyunk segítségével felszakítják a gyepfilcet. Persze, nem ez a leghatékonyabb megoldás.
Ha nagyobb területről van szó, érdemes gépek segítségét igénybe venni. A szerszámok hengerpalástra erősített lazítókésekből vagy tüskékből állnak. Létezik kézi hajtású, amit a fűnyíróhoz hasonlóan kell tologatni a füvön, és van motoros is, ami önjáró. Természetesen ezekkel a gépekkel végezhetjük a leghatékonyabb munkát, de mivel elég drágák, és legfeljebb évente egyszer van rájuk szükség, akkor is csak néhány órára, nem érdemes megvásárolni, észszerűbb bérelni.
A gyepszellőztetés után a gyepen maradó „szemetet” össze kell gereblyézni, majd komposztálni. Meglepődve tapasztalhatjuk majd, hogy a munka során milyen nagy mennyiségű szerves anyagot távolítunk el anélkül, hogy különösebb látszata lenne. A levegőztetés a lazításon kívül javítja a talaj vízháztartását, az elszakított gyökerek által növekedésre, sarjképzésre és bokrosodásra ösztönzi a fűcsomókat, és ritkítja a gyomokat.
Ha már a gyomoknál tartunk, érdemes szót ejteni a hegyvidéki gyepek egyik legjellemzőbb „bajáról”, a moháról. Amíg a pázsitfüvek a legfejlettebb növények közé tartoznak, addig a moha egyszerű, ősi életforma, azonban nagyon hatékony és tág tűrésű. Különösen az árnyékos gyepfoltokon mindenütt megjelenik, és lassan terjedve kiszorítja a fűcsomókat. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, bevallhatjuk, hogy a moha szép, csak éppen mi gyepet szeretnénk…
A moha eltávolítására több lehetőség kínálkozik. A legegyszerűbb, ha mohairtóval kevert gyeptrágyát szórunk ki. Aki nem szeretne vegyszerezni a kertben, választhatja a fogas gereblyét, amivel verejtékes munka árán kifésülheti a látszólag gyámoltalan mohaszálakat a fűből. Végezetül pedig ott a levegőztető gép, ami szintén hatékonyan gyéríti a mohát.

Ha végeztünk a mohátlanítással és a levegőztetéssel, s hátranézünk – különösen a korábban erősen mohás részekre –, akkor elkeserítően gyér gyepet látunk. Kézenfekvő hát a pótlás kérdése.
Egyes nézetek szerint legjobb a frissen lazított talajba vetni, mások szerint érdemes heteket várni, hogy a talaj kissé megtömörödjön, és a felülvetés egyöntetűbb eredményt hozzon. Mivel azonban a megmaradt fűcsomók miatt a gyep képe amúgy sem lesz egységes, a fűmagvetés akár azonnal elvégezhető, de siker csak akkor remélhető, ha a felülvetésnél is gondoskodunk a rendszeres – akár mindennapos – öntözésről.
Ha tavasszal elvégezzük a gyep karbantartását, nyárra szép pázsitot nevelhetünk a tél végén foltos, gyomos és mohás, elöregedett fű helyén.

(Barta)