Derűvel töltött svábhegyi disznótoros

November utolsó vasárnapjára már a tél vette át az uralmat, a sváb disznótoroson azonban senkinek sem kellett vacognia: a forralt bor és a gőzölgő tea mellett az ínycsiklandó finomságok, a sváb dallamok és a jóízű beszélgetések mindenkit átmelegítettek a Szent László-plébánia kertjében. A hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a 443-as Szent László Cserkészcsapat közös rendezvénye ezúttal is visszaidézte a régi idők lakomáinak idilli hangulatát.
„Ez egy olyan közösségépítő találkozás, amelyen ismerősök és ismeretlenek összejöhetnek, együtt lehetnek. A hagyományőrzés lényege az összefogás. Nyitott társaság vagyunk, mindenkit szeretettel fogadunk” – mondta Kovács Lajos alpolgármester, majd hozzátette, hogy a menüsorban azok a receptek is helyet kaptak, amiket az egyesület tagjai gyűjtöttek össze az évek során.
„Szükség van az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekre, hiszen amellett, hogy lehetőséget biztosítanak a felhőtlen szórakozásra, a helyi közösségek megerősödését is segítik. Kiváló a hangulat, nagyon jó látni, hogy ilyen sokan eljöttek” – méltatta a programot Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, aki elárulta nekünk, hogy a toroskáposzta a kedvence.
A gazdag gasztronómiai felhozatal elkészítése mögött igen sok munka állt. A már levágott disznót egyenesen Ladánybenéből hozták el a szervezők, az előkészületek pedig több mint egy teljes napot vettek igénybe.
„Tegnap daraboltunk, megtöltöttük a hurkát, a kolbászt. A mai nap az élvezeté – mondta Meskó Gyula, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület egyik alapítója, a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese, aki kiemelte, hogy a mulatság nem csak az ételekről szól. – Fontosnak érezzük, hogy a hagyományőrzés része legyen a mindennapoknak.”
A múltidéző délutánon lapunk a szakácsok munkájába is betekintést nyerhetett. Egyebek mellett kiderítettük, hogyan készül a híres sváb gombóc, amely nemcsak levesbetétként, de önmagában is nagyon finom.„Kell hozzá pirított zsemlekocka, dinsztelt vöröshagyma, só, fehér és fekete bors, valamint petrezselyemzöld. Ezután a hozzávalókból vízzel és tejjel gombócokat gyúrok, majd azokat forró olajban megsütöm” – sorolta Leigner Lászlóné, közben megállás nélkül sütve az újabb és újabb adagokat.
A vendégsereg elégedettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hamar kiürültek a hatalmas kondérok. A véres és a májas hurka, a sült kolbász, az oldalas és az orjaleves is nagy sikert aratott, de a toroskáposzta népszerűsége mindegyikén túltett.
„A sváb hagyományok szerint készítjük. Először lepirítjuk a hagymát, majd paradicsomból, paradicsompüréből és paprikából lecsós alapot készítünk, és csak ezután tesszük bele a húst, valamint a káposztát” – osztotta meg velünk az elkészítés fortélyát Boros Gábor, aki csapatával már javában készül a nagy januári megméretésre, a budakeszi „Sautanz – Sváb Disznótor” elnevezésű versenyre, amelyről tavaly első helyezettként elhozhatták a győzelmet hirdető aranybárdot.

Boussebaa Mimi