Három emelet kényelem

A Dianát csak a múlt század elején kezdték gyártani, de a sósborszesz már évtizedekkel korábban elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Brázay Kálmán nagykereskedő honosította meg itthon, aki európai útjai során ismerkedett meg a francia parasztok által használt „csodaszerrel”. A sósborszesz népszerűségét látva mások is próbálkoztak hasonló készítménnyel, mint Erényi Béla gyógyszerész – ő a mentolos változatot Diana márkanéven hozta forgalomba 1907-ben.
Fehér Gyula, a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója 1910-ben a gyártási jogokkal együtt megvásárolta Erényi boltját, attól kezdve a zuglói Angol utcai üzemben készültek a Diana sósborszesz és más gyógyszerészeti, vegyészeti, kozmetikai cikkek és cukorkák, köztük a szemenként csomagolt Dianás cukorka. Később „társultak” a Marvel Illatszergyárral is.Fehér tisztes gazdagságban élt, 1937-ben bérházat építtetett Városmajor utcai lakásához közel, a Maros és a Szamos utca sarkán. A terveket Platschek Imre készítette modern stílusban; a háromszintes épületben világos és kényelmes otthonok létesültek. Le Corbusier 5 pontját követve a bejárati részt oszlopokra állította, a homlokzat fő karakterét a többszárnyú ablakok és az ívesen hajlított üvegezésű sarokablakok adták. A kivitelezést Delmár Béla gépészmérnök, kormányfőtanácsos (!) építőmesteri cége végezte.
A földszinten volt a házmesterlakás, a mosókonyha, a szárító, a vasaló, a kazánház és a gépkocsiszín. A négy Weiss Manfréd gyártmányú kazán nemcsak a központi fűtést biztosította, egy óriási víztároló tartályból meleg vizet is szolgáltatott a fürdőszobák, konyhák részére.
Az emeleteken egy-egy nagyobb (kétszoba-hallos, ebédlős saroklakás íves üvegablakokkal) és két-két kisebb (1 és 2 szobás) lakás fért el. Mindegyikhez tartozott fürdőszoba, öltöző, konyha és cselédszoba, ami a kor gondolkodásmódját tükrözte: a magasabb rangú, egyedülálló tulajdonos az egyszobás lakásban is tartott cselédet, aki a szobája falán lévő falikútból vett vizet, és lavórban mosdott, mivel a bidével is felszerelt elegáns fürdőt csak az úr vagy úrnő használhatta.
A három saroklakásba maga a tulajdonos, Klinger Pál, a Sommet és Klinger ruhagyár igazgatója és Ambró István, a Magyar Nemzeti Bank főtisztviselője költözött. A házban lakott Fehér Gyula két lánya, Katalin és Klára is.
A földszinten az egyik szürke, kajütablakos ajtó nyilvános telefonfülkét rejtett, de a vezérigazgató a háromemeletes épületbe felvonót is szereltetett. „A lift karbantartására 1939 nyarán kért ajánlatot Simon Sándor mérnöktől, a Carl Flohr A. G. Berlin magyarországi képviselőjétől. […] Havi 5 pengőért műszaki felügyeletet vállalt volna Simon Sándor. Ebben a havi egyszeri átvizsgálás és olajozás, a hatóság által megkövetelt fogópróba »foganatosítása« és a szükséges adminisztráció elvégzése mellett a felvonókezelő változása esetén az új alkalmazott betanítása is benne volt. Azonnali hibaelhárítást is ígért Simon, igaz, külön díjazásért. Hétvégén viszont csak akkor ajánlott kiszállást a cég, »ha az utasok testi épségét fenyegeti veszély«. […] Havi 8,50-ért ellenben az üzemzavarok helyszíni megszüntetését is kész volt vállalni” – írja N. Kósa Judit, hozzátéve: Fehér ezt az ajánlatot jelölte meg.
Az 1942. szeptember 5-re virradó éjszaka szovjet repülőgépek támadást intéztek Észak- és Közép-Magyarország ellen. A fővárosra ledobott tizenhét bomba egyike Zilahy Lajos rózsadombi villáját találta el, ahol a bérlő két kislánya és nevelőnőjük is meghalt. A Városmajorban a plébániatemplom sérült meg súlyosan.
A Szamos utca 5. szám alatti bérház is megrongálódott. A helyszíni szemlén a XII. kerületi elöljáróság megállapította, hogy az épületen „előállott károkat felelős szakértő bevonásával azonnal helyre kell állítani olyképpen, hogy a […] lakás, padlás, pincerész stb. ismét lakhatóvá, illetve használhatóvá váljék”. A betört, íves sarokablakokat több „csíkkal” pótolták, a kapu üvegfelülete nem került vissza.
Fehér Gyulának ugyanis más elfoglaltságai is akadtak. Erről a Népszava 1943. november 13-án tudósított:
„A budapesti ügyészség vádat emelt dr. Hasskó Sándor egyetemi magántanár, Kabzán Zoltán gyógyszerész és Fehér Gyula nyugalmazott részvénytársasági igazgató ellen. […] A vádirat szerint Hasskó […] a Diana Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaságtól kicsalt 20000 pengőt, hogy a konkurrens cég gyáralapítását leszereli, holott ez a gyár állítólag nem is foglalkozott gyáralapítási tervekkel […] Az ügyészség azzal is megvádolta Hasskó Sándort, hogy 8000 pengő ellenében vállalkozott arra, hogy magas összeköttetései révén elintézi a Diana Részvénytársaság tanusítványos vezérigazgatója, Fehér Gyula szolgálati idejének meghosszabbítását. […]

Kabzán Zoltánt az ügyészség azzal vádolta, hogy mint az ipari anyaghivatal alkalmazottja, arra vállalkozott, hogy a Diana Rt.-nak nagyobb mennyiségű mentolt juttat. Ennek ellenében Fehér Gyula Kabzánnak alkalmaztatást ígért, ezenfelül Kabzán a kiutalt mentol minden kilogrammja után 25-30 pengő jutalmat kapott.”
A törvényszék mindegyik vádlottat bűnösnek mondta ki vesztegetés vétségében, és három-három hónapi fogházra, valamint három-három évi hivatalvesztésre ítélte őket.
Az addigra megözvegyült Fehér Gyuláné Bíró Emma 1948-ban, megvédve a bérházat a kisajátítástól, társasházat alapított lányaival. Az új lakók a hetvenes években alumíniumra cserélték az épülettel egykorú garázsajtót, az alagsorban pedig új portálajtót nyitottak. A lift viszont máig megmaradt eredeti szépségében, amelybe eltolható, fazettázott üvegajtón át lehet belépni. A sötétre pácolt fa felvonószekrényt metszett tükör díszíti, a kényelmet pedig kárpitozott szék biztosítja.

Verrasztó Gábor