Rendhagyó énekóra a Muzsikás együttessel

Kodály Zoltán tréfásan komoly megállapítása szerint a zenei nevelést legjobb már kilenc hónappal a születés előtt elkezdeni. A zenei élményhez jutás, az éneklés, a zenetanulás, a zene befogadásának képessége ugyanis nem csupán az általános műveltségi szint emeléséhez járul hozzá, hanem a testi-lelki harmóniához is, továbbá a fegyelmet, a koncentrálóképességet és a teljesítményt is fokozza.
Mindezeket a szerepeket a különösen gazdag Kárpát-medencei népzene egyszerre képes betölteni, a hagyományok ápolásán túl ezért is határozta el a Muzsikás együttes tizenkét évvel ezelőtt, hogy elindítja rendhagyó iskolai énekóra-sorozatát. A kezdetek óta több száz hazai és határon túli magyar iskolába jutott el a zenekar a MOL támogatásával, az idén a tervek szerint hatvan intézményben mutatja be műsorát.
„Szükség van-e az embernek a zenére?” – tette fel a diákoknak költői kérdését a Muzsikás szószólója, Hamar Dániel a hegyvidéki Kós Károly iskolában, amely az év első rendhagyó énekórájának adott otthont. A zenész szerint a kérdésre egyértelmű a válasz, hiszen az emberek életéhez a Föld legtávolabbi zugaiban is elválaszthatatlanul hozzátartozik a zene, amely – Kodályt idézve – nem más, mint „lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható”.
Már-már elfeledett népi hangszerek bemutatásával vezették be a Kárpát-medencei, ősi magyar népdalok világába az óra résztvevőit az együttes tagjai, Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter és Hamar Dániel. A hegedű és nagybőgő mellett megszólaltatták a brácsa átalakításával létrejött háromhúros kontrát, a pengetős prímtamburát, a dél-dunántúli pásztorok által készített hosszúfurulyát, valamint a Gyimesben elterjedt gardont, amelynek ugyan húrjai vannak, mint egy csellónak, a népzenében mégis ritmushangszerként használják.
A különleges népi hangszerekkel felidézett ismerős dallamokat a Kós diákjai együtt énekelték a zenekarral. „Az előadásainkon a gyerekek is részeseivé válnak a zene születésének, mi, zenészek, csak tartjuk a hangszert” – mondta szerényen a nagy tapssal és ovációval kísért előadás utáni pillanatokban Hamar Dániel. Hozzátette, a Muzsikás a küldetésének tekinti, hogy a zene szeretetét elültesse a gyerekekben, mert „ha a zene ott lenne mindenkinek az életében, boldogabb ország lehetnénk”.
A muzsikus szerint a fiataloknak meg kell tanulniuk, hogyan válasszák ki a jó zenét, ezért is fontos, hogy megfelelő színvonalú zenei képzés legyen az iskolákban. Az ének-zene oktatására a legtöbb intézményben már nem jut annyi figyelem, mint Kodály idejében, napjainkra ugyanis általánossá vált az a rossz beidegződés, miszerint az énekóra felesleges, más, „fontosabb” tárgyaktól veszi el időt. Pedig – fűzte hozzá Hamar Dániel – az intenzív zenetanulással együtt fejlesztett képességek révén nemhogy romlanak, hanem bizonyíthatóan javulnak a gyerekek tanulmányi eredményei.
Az ének-zene emelt szintű általános iskolaként működő Kósban, persze, nem kell külön hangsúlyozni a zenetanulás és a népi hagyományok megismerésének fontosságát. Mitók Monika énektanár, a Kicsinyek Kórusának vezetője arról beszélt, hogy az alsó tagozatosok az ének-zene órákon kilencven százalékban népdalokat tanulnak, míg a felső tagozaton, a nagyobbak képzésében már jobban előtérbe kerül a klasszikus zene, de a népzenéről sem feledkeznek el. Az énekórák mellett néptáncfoglalkozások is zajlanak az iskolában, így a népzene valóban mindennap jelen van a fiatalok életében.
Ugyanakkor a Kósban sem tekinthető mindennaposnak egy világszerte elismert együttes fellépése. A rendhagyó énekóra szervezője, Bodzsár Istvánné drámatanár elárulta, a Muzsikást még 2015-ben kereste meg azzal a kéréssel, hogy Kós Károly születésének évfordulóján adjon koncertet az iskolában. A felkérést akkor, az igencsak sűrű programja miatt, vissza kellett utasítania az együttesnek.
A pedagógus, mint mesélte, már lemondott arról, hogy valaha eljut hozzájuk a zenekar, néhány hete azonban szóltak, hogy februárban el tudnak jönni egy-egy koncertet adni az alsó és a felső tagozatos diákoknak. „Ez nagy dolog – mondta –, hiszen ritkán adatik meg az iskolának, hogy világhírű zenészeket fogadjon, ráadásul ingyen.”

sz.