Szumóban is jeleskedik a hegyvidéki birkózótehetség

A magyar birkózók már számos olimpiai és világbajnoki címmel öregbítették az ország hírnevét. Ez is közrejátszott abban, hogy ezt a sportágat választotta?

– Amikor elkezdtem a birkózást, még nem nagyon tudtam ezekről az eredményekről. Nyüzsgő gyerek voltam óvodáskoromban és az általános iskola alsó tagozatában is. Mivel folyamatosan túltengett bennem az energia, és ezzel az alsós tanító nénimet is folyton sokkoltam, anyukám úgy gondolta, itt az ideje valamilyen küzdősporttal lekötni a felesleges energiámat. Ezért felhívta az egyik régi osztálytársát, aki az Érdi Spartacus SC birkózóedzője volt, és megkérdezte, tudnak-e fogadni. Már másnap este ott voltunk, édesanyám pedig megbeszélte az egyesület vezetőjével, Tar Mihállyal, Misi bácsival, hogy szeretné, ha ide járnék.

Gyorsan megszerette a rendszeres sportolást?

– Eleinte nem volt könnyű elfogadni, hogy a mindennapjaim részévé váltak az edzések. Már csak azért sem, mert a birkózás sokszor megerőltető, és az edzők nagyon szigorúak voltak velünk, gyerekekkel. Legalábbis nekem az elején úgy tűnt. Aztán rájöttem, mennyire jó ott lenni; rengeteg barátot szereztem, ráadásul a birkózásnak köszönhetően az osztálytársaim között is sokkal népszerűbbé váltam.

Mennyire nehéz egy fiatal birkózó élete?

– Nem könnyű, hiszen szinte az év minden hétköznapján edzünk, ami rengeteg időt elvesz. Amíg más korombeli szórakozni jár, addig én a birkózóteremben készülök a többiekkel, a hétvégéken pedig általában versenyek vannak. De az elmúlt években szinte edzésfüggővé váltam. Amikor négy évvel ezelőtt eltört a lábam, még a fekvőgipsszel is mindennap lementem edzésre, hogy ott lehessek, és legalább nézhessem a többieket. Amikor a kezem tört el, begipszelve edzettem, és csináltam, amit csak tudtam, például gyakoroltam a lábmunkát. Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a versenyek előtt, négy-öt nap alatt akár négy-hét kilót is le kell adunk. A kadet szabadfogású magyar bajnokságra ennél is többet, kilenc kilót fogytam. Fontos a megfelelő szülői támogatás, amit édesanyámtól maximálisan megkapok. Persze, a sikerhez szükség van az edzőkre is, akik folyamatosan tanítanak, és ösztönöznek a jobb eredmény elérésére, lelket öntenek belém, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltem. Aztán amikor a dobogón állok, az nagyszerű érzés, visszaigazolja a sok-sok munkát és lemondást.

Mik az eddigi legjobb eredményei, és melyikre a legbüszkébb?

– Talán a 2016 decemberében szerzett junior szabadfogású országos bajnokság a legemlékezetesebb, amin korengedménnyel indultam, és a nálam három évvel idősebbek között bronzérmet szereztem. Ott, a „nagyok között” megmutathattam, hogy mit tudok. Bár a döntőbe jutás nem sikerült, a bronzmeccsen mindent beleadtam, hiába álltam vesztésre két másodperccel a vége előtt, akkor is az járt a fejemben, hogy nyerni kell. Nemcsak magamért, hanem azért is, mert már mindenki nekem szurkolt. Indítottam egy dobást, ami négy pontot ért, és azzal megszereztem a harmadik helyet. De ugyanilyen fontos a saját, kadet korosztályomban szerzett ezüstérmem is tavaly novemberben. Az idén, kíváncsiságképpen, szintén korengedménnyel, elindultam az U23-as korosztályban, de sajnos csak ötödik lettem.

Egy ideje már egy másik sportágban, a Magyarországon meglehetősen egzotikusnak tűnő szumóban is egyre jobb eredményeket ér el. Hogyan került kapcsolatba ezzel a japán harcművészettel?

– Más birkózókhoz hasonlóan én is szumózok, de szerintem manapság ez már nem számít annyira különlegesnek, inkább arról van szó, hogy egyelőre kevesebb figyelmet kap. Pedig a magyar szumósokat Európa legjobbjai között tartják számon, sok kontinensbajnok van közöttük. Tavaly volt a negyedik Európa-bajnokság, amin részt vettem. Először 2012-ben indultam az ukrajnai Lutskban, de sajnos nem értem el eredményt, majd a következő évben úgy tűnt, még utazni sem tudok. Indulás előtt a tornaórán történt egy kis baleset, ezért be kellett gipszelni a kezemet. Ez sem tartott vissza, mindenáron menni akartam, ezért édesanyám szó szerint kikönyörögte a Sportkórházban, hogy vegyék le a gipszet. Végül sikerült elindulni a versenyen, ahol az U16-os korosztályban bronzérmet szereztem. A 2015-ben Macedóniában rendezett Európa-bajnokságon két korosztályban rajtoltam, U16-ban harmadik, U18-ban második lettem. Egy évvel ezelőtt a lengyelországi Krothoszynben, nehéz mezőnyben, az U18-asok között bronzérmet nyertem, míg U21-ben ötödik helyet szereztem.

Hogy néz ki egy birkózóidény? A versenyzés nem megy a tanulás rovására?

– Mint már említettem, a versenysport sok lemondással jár, hiszen az iskola után rohanok haza, gyorsan eszem valamit, és már megyek is fél hatra edzésre, ami fél kilencig tart. Mire megint hazaérek, kilenc is elmúlik, akkor állok neki felkészülni a következő napra. A birkózóidény minden évben két részből áll, januártól júniusig, valamint szeptember közepétől december elejéig zajlanak a versenyek. Az edzéssel nyáron sem állunk le, és három hétre edzőtáborba is megyünk.

A jövő, gondolom, egyértelműen a versenyzésé – de melyik sportágban?

– Addig folytatom a birkózást, amíg csak bírom, ez áll az első helyen, de azért a szumót sem engedem el. Mindig jobb és jobb akarok lenni, hogy elérhessem minden sportoló álmát, és egyszer olimpián képviselhessem Magyarországot.

MM.