Izlandról álmodik a cserkészszív
Iskola mellett bármilyen munkát elvállal; jelenleg újságíróként dolgozik, de szívesen segít a ház körül, könyvet szerkeszt, felolvas, és levelet is fogalmaz, ha kell. Tóth Márton nem ismer lehetetlent, minden szabad idejét kész feláldozni arra, hogy kijuthasson az izlandi cserkész-világtalálkozóra, ahová csak a legjobbak kaphattak meghívót. A szigorú válogatón túl van, de most jön a neheze: a cserkészálom beteljesülése a hegyvidékieken is múlhat.
Olvastam a levelét, amit a szerkesztőségünknek küldött. Azt írja, hogy iskola mellett nemcsak újságíróként dolgozik, hanem cserkészként a természetet járja.
– Hatodikos koromban írtam meg az első cikkemet, ami az iskolaújságban jelent meg. Most az Ösvény című keresztény ifjúsági magazinban publikálok. Szeretem ezt csinálni, hiszen értéket teremthetek. Ugyanígy vagyok a cserkészettel is – közel tíz évvel ezelőtt csatlakoztam a mozgalomhoz, ma már vezetőként is tevékenykedem. Az esztendők során nagyon mély barátságok szövődtek. Sokakat kiskorom óta ismerek. Folyamatosan változunk, itt állunk a felnőttkor küszöbén, de egyvalami megmaradt: a cserkészet iránti szeretetünk. Ez örök.
Ilyen lenne az igazi cserkészszív?
– Amikor útra kelünk, kicsit kiszakadunk a civilizációból. Gyönyörű területeket járunk be, amiket még nem érintett meg a modern világ. Mindnyájan tudjuk, ha nem lennénk ott egymásnak, akkor lehet, hogy nem tudnánk megmászni azt a fránya hegycsúcsot. A civilizációban rengeteg problémával szembesülünk, de a cserkész idekint is cserkész marad, és segít a társainak.
Már értem, miért írta, hogy akár újságkihordást is vállal, csak sikerüljön összegyűjteni a pénzt az izlandi álomra...
– Több ezer magyar cserkész közül öt hegyvidéki társammal együtt beválogattak a vándorcserkész-világtalálkozóra, más néven dzsemborira, amit az idén nyáron Izlandon rendeznek meg. A döntésnél figyelembe vették Izland-ismeretünket, a fizikai felkészültséget, a talpraesettséget és a nyelvtudást is. Nekünk sikerült. Különleges kiváltság Magyarországot képviselni, és hatalmas lehetőség ez számunkra. Minden országban másképp működik a cserkészet. Nagyon sok helyen függetlenítették a vallástól, a változó világban ráadásul újabb és újabb problémákkal kell szembenézni. Tapasztalatszerzés, véleménycsere, nemzetközi kapcsolatok – hihetetlenül izgalmas élmény lenne, ha kijutnánk. Már csak az anyagiak választanak el a nagy kalandtól.
Mennyit kellene összegyűjteni?
– Tudom, hogy nagyon borsos az ára – fejenként 450 ezer forintot kell befizetnünk. Ezért írtam meg azt a levelet, bízom benne, hogy a hegyvidékiek tudnak segíteni valamilyen módon. Cserkésztársaimmal adományokat is elfogadunk, de a munkától sem riadunk vissza. Az összeg egy része már megvan, Pokorni Zoltán polgármesternek köszönhetően fejenként 75 ezer forintot kaptunk, de még sokat kell gyűjtenünk. Mindnyájan dolgozunk suli mellett. Én egy könyv szerkesztésében veszek részt, de félő, kevés az idő ahhoz, hogy összegyűljön a pénz.
Bizonyára eljátszottak már a gondolattal, hogy sikerül kijutniuk.
– Igen, már nagyon sokszor elképzeltük magunkat, ahogy a tűz és jég országában, a végtelen fehérségben biztatjuk egymást, hogy az extrém hideg ellenére, a gejzírek ölelésében is meg kell mászni azt a bizonyos hegycsúcsot, aminek a tetején életre szóló emlék vár ránk.
Boussebaa Mimi
Amennyiben munkát ajánlana, vagy adománnyal segítené a hegyvidéki cserkészeket, Tóth Mártont a +36/20-382-03-18-as telefonszámon, valamint a mihaly.marton.toth@gmail.com e-mail-címen érheti el.