Gyerekbirodalom a Városháza téren

Művészlélek, társaságkedvelő, szószátyár, táncos kedvű, felfedező, figyelő – minden gyermek megtalálhatta a hozzá leginkább illő elfoglaltságot, a Városháza tér ugyanis három napra igazi kölyökbirodalommá változott a gyereknap alkalmából.
„Olyan jó itt lenni, nem is akarok hazamenni! Készítettem táskát, és követ is festettem. Szerintem te is kipróbálhatod, ha szeretnéd!” – ajánlotta a hétéves Vidos, akitől kishúga vette át a szót: „Én is beszélni akarok! Csak azt szeretném mondani, hogy az én ötletem volt az egész. Az óvodában a barátaimmal megbeszéltük, hogy kijövünk majd, mert itt nagyon sok vicces dolog van!” – mondta Lara, aki büszkén viselte a nemrég font virágkoszorúját.
A színes programokat néhány percre egy igazán fontos feladat szakította félbe: a HolddalaNap Zenekar tagjai megkérték az apróságokat, hogy segítsenek megtalálni egy elveszett madarat. A zenével kísért kaland során a bátrabbak bejárták Ungot, Berket, eget, Földet, égig érő fát és mennyet.
„A mesés utazás mindnyájunknak szép élményt jelentett. Csodálatosak voltak a gyerekek, amikor madárangyalokká váltak! Jó volt látni őket, ahogy önfeledten táncoltak, tapsoltak, énekeltek” – mondta Gulyás Anna, az együttes dalszerzője.
„Sikerült néhány programot átemelnünk a gyereknapra a rossz idő miatt elmaradt anyák napi rendezvényről – árulta el Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ igazgatója. – Az idő ezúttal kegyes volt hozzánk, ez meg is látszott a résztvevők számán. A kézműves-foglalkozás, az arcfestés, az óriás társasjáték és a hajfonatkészítő asztalok bizonyultak a legkedveltebbeknek. A színpadi koncertek alapvetően a gyerekeknek szóltak, de jó volt látni, hogy a felnőttek is szívesen csatlakoztak, hiszen tematikájukban, előadásmódjukban számukra is érdekesek lehettek.”
Ahogy az lenni szokott, most is imádták a kicsik a zöld kosaras körhintát, amelynek azonban ezúttal „vetélytársa” akadt: Albert, a bábjáték-automata. A különleges masina előtt népes gyereksereg gyűlt össze.
„Még sosem láttam ilyet…” – álmélkodott Matyi, akit valósággal lenyűgözött a gép sziporkázó humora. A szerkentyű működési elve igen egyszerű volt. „Raj-zolj ne-kem va-la-mi szé-pet, majd fújj rá ket-tőt a zöld gomb-ra! Kö-szö-nöm!” – mondta Albert, aki a remekművekért cserébe szórakoztató bábműsorokat adott elő: személyre szabott etűdök sorát, verseket, meséket, valamint énekeket hallhatott és nézhetett végig a publikum.
Mi is válthattunk néhány szót a bábjáték-automatával, a műsort ugyanis néhány percre a Brass Cirkusz hangos harsonája szakította félbe. A kartonból eszkábált kulisszák mögött Albert működtetőjével, Gazdag Lászlóval, a Kolibri Színház művészével beszélgettünk.

– Gratulálok a műsorhoz! Honnét jött a bábjáték-automata ötlete? – kérdeztem a gépmestert.

– Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, de csak nemrégiben valósítottuk meg a játékot. Az elején csupán húszperces etapokat bírtunk ki – ahogy látja, idebent igen szűkös a tér. A lábunk néha megmacskásodik, de a kis rajongók mindenért kárpótolnak – válaszolta Gazdag László, miközben a repertoárt és a színes „rajzos bevételeket” is megmutatta.

– Jó adag improvizációt és megszámlálhatatlanul sok kiló bájt is kódoltak Albertba…

– A játékszenvedély mindenkiben megvan. Albert tulajdonképpen egy ATM, egy félkarú rabló és egy bábszínház keveréke. Mivel a műsorért rajzolni kell, mindenki nyer. Ezért jó a dramaturgia – de nem akarom dicsérni magunkat!

„Hát, maga nagyon király volt! Teljesen feldobta a napomat!” – szakította meg váratlanul a beszélgetésünket egy nagyobbacska fiú.

– No, ezért érdemes csinálni! – mosolygott László, majd a szusszanásnyi szünet után visszakapcsolta Albertet, akinek köszönhetően a hangos kacagás ismét automatikussá vált a téren.

B. Mimi