Polonyi Éva köszöntése

„Magyar vagyok. Természetem komoly, / Mint hegedűink első hangjai; / Ajkamra fel-felröppen a mosoly, / De nevetésem ritkán hallani. / Ha az öröm legjobban festi képem: / Magas kedvemben sírva fakadok; / De arcom víg a bánat idejében, / Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.”
Petőfi Sándor Magyar vagyok című verse áll a legközelebb Polonyi Éva szívéhez, aki a költemény minden strófáját átszellemülten szavalta az őt köszöntő vendégeknek. Az idős hölgyet 95. születésnapja alkalmából látogatták meg az önkormányzat képviseletében a Hegyvidéki Szociális Központ munkatársai, és vitték el neki egy ajándékkosár kíséretében a magyar kormány emléklapját, Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával.
Polonyi Éva a születése óta a Hegyvidéken él. Néhány évig a Nagyenyed utcában lakott a szüleivel, onnan költözött 1927-ben a Böszörményi útra, egy akkoriban épült társasházba, amelynek a mai napig az egyik lakója.
„Édesanyám és nagynéném ének-zene tanár volt, de kántor és zongoraművész is található a családban. Hatéves koromtól kezdve én is zenei pályára készültem, zongorázni, énekelni tanultam. A háború azonban közbeszólt, nem mehettem a Zeneakadémiára, dolgoznom kellett” – mesélt megvalósulatlan fiatalkori terveiről Éva néni, akit a sors messze sodort a zenei pályától. 1941-ben kisegítő postatitkárként kezdett dolgozni, majd a háború után, mivel állás nélkül maradt, egy évig divatszalonoknak készített ruhákat, így kamatoztatva azt a tudását, amit még a postai munkája mellett szerzett egy ruhakészítő tanfolyamon.
Később gazdasági, pénzügyi területen helyezkedett el a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál, aztán az Építésügyi Minisztériumnál. Utoljára a KFKI-nál állt alkalmazásban, ahonnan huszonkét év után – pénzügyi előadóként – ment nyugdíjba.
„Mindig is szerettem dolgozni” – mondta magáról az ünnepelt, aki nyugdíjasként sem tétlenkedett, például ruhákat készített, tavalyelőtt még egy kardigánt is megkötött az egyik rokonának. Mostanában sokat olvas és keresztrejtvényeket fejt, emellett pedig számol, ahogy évtizedeken át tette: ma is ugyanolyan precízen vezeti háztartása költségvetését, mint ahogyan aktív éveiben az intézmények, vállalatok pénzét kezelte.

sz.