Egy gyümölcs, ami valójában zöldség

A rebarbara azon növények közé tartozik, amelyek igazi meglepetéssel szolgálnak, amikor utánajárunk az eredetüknek. Ki gondolná, hogy a majd’ egyméteresre megnövő, húsos szárakon fodrozódó, szív alakú levelek nem mással állnak rokonságban, mint a sóskafélékkel!? Ennek a zöldségóriásnak, amelyet a konyhában leginkább savanykás gyümölcseinkhez hasonló módon használunk fel (levesbe, pitébe, chutney-ba, lekvárba, gyümölcsraguba tesszük előszeretettel), valójában nem sok köze van a gyümölcsökhöz.
A Rheum rhabarbarum névre hallgató keserűfűféle, magyarul a „barbárok gyökere”, amelyet 4500-5000 éve ismernek, Ázsiából került hozzánk. Angliában és Németországban kezdetben csak dísznövényként használták, de a 18. századra kiismerték kedvező élettani hatásait, és számba véve előnyös tulajdonságait végre zöldségként is termeszteni kezdték.
Az évelő növény optimális körülmények között akár húsz évig is elél. A 3-4 kilós gyökérből húsznál is több hajtás nő ki kora tavasszal, ezeket a szakértők szerint júniusig érdemes leszedni. A júniustól októberig tartó időszakban nagyon megnövekszik a növény oxálsavtartalma, és az aromája sem olyan élvezetes, mint az azt megelőző időszakban.
A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöldség magas almasav-, citromsav- és oxálsavtartalmának köszönheti fanyar, savanykás ízét. A hasznos növényi rostok mellett értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat, valamint A-, B1-, B2-, C-vitamint és niacint tartalmaz. Ásványi anyagai közül kiemelkedően sok a kálium, a kalcium, a foszfor, a magnézium, a vas és a szelén.
Mielőtt elkezdenénk nyakló nélkül fogyasztani, jó, ha megismerkedünk a rebarbara esetlegesen nem kívánt hatásaival is. Azon túl, hogy nagy dózisban bélnyálkahártya-irritációt, gyomor- és bélgörcsöket okozhat, a benne található oxálsavnak köszönhetően csökkentheti a kalciumfelszívódást és a vér kalciumszintjét, továbbá serkentheti a vesekő kialakulását. Ez azonban csak igen nagy mennyiségek fogyasztásakor, vagy arra eleve hajlamosaknál jelenthet gondot.
Tippek: főzni nem érdemes egy-két percnél hosszabb ideig. Illik hozzá a vanília, a szegfűszeg vagy a fahéj. Frissességét úgy ellenőrizhetjük, hogy a szárat körömmel enyhén megkarcoljuk. Ha friss a zöldség, nedvezni kezd.

(Kövesdy)