Százhuszonöt éves a Zugligeti Általános Iskola
„Kellemes kerthelyiség. Állandóan kitűnő hideg és melegkonyha. Fajborok, frissen csapolt részvénysör. Villanyvilágítás. A 81-es villamos végállomástól a gyalog- és kocsiúton 5 perc séta.” Így szólt a Zugligeti Vadásztanya vendéglő hirdetése az 1880-as években. Ebben az épületben nyílt meg a Zugligeti elemi iskola 1892-ben, hogy aztán megannyi bontás és átalakítás után elnyerje ma is látható formáját. Szülők, gyerekek, tanárok május elején a MOM Kulturális Központban ünnepelték az iskola létrejöttének 125. évfordulóját.
Az 1800-as évek második felében tehetős polgárok, üzletemberek, gyárosok a középosztály sok más rétegével együtt sorban építették nyaralóikat, létesítették szebbnél szebb kertjeiket, parkjaikat a Zugligetben. Később egyre több olyan villa épült, amiben egész évben ott laktak a tulajdonosok, így mind több ember számára vált szükségessé a helyi iskolai oktatás. Emiatt jött létre a zugligeti elemi iskola 125 évvel ezelőtt.
A patinás oktatási intézmény minden évben megrendezi a Zugligeti Estet, amelyen valamennyi osztály fellép a maga sajátos műsorával. Az idén, a szép évfordulóra való tekintettel, a szokásosnál is színesebb és bővebb volt a kínálat. A tanulók éneklésben, prózában, modern táncokban, akrobatikában és színészi előadásokban jeleskedtek, a tanárok pedig talán minden korábbinál zajosabb sikert arattak táncos produkciójukkal.
A múltat ünneplő, változatos műsor után a jövő terveiről beszélgettünk dr. Bernyák Adrienn iskolaigazgatóval.
Akár a százhuszonöt évet nézzük, akár csak az elmúlt pár esztendőt, minden időben az iskola folyamatos fejlődését látni, és most újabb nagyobb fejlesztések előtt állnak. Minek köszönhető ez?
– Az elmúlt öt évben a duplájára nőtt az iskolánkba jelentkezők száma, ami egyszerre jelent örömteli tényt és gondot a befogadóképességünk miatt. Miután a helyhiány miatt sokakat el kellett utasítani, és a színvonalasabb oktatás érdekében amúgy is szükségessé váltak bizonyos fejlesztések, Pokorni Zoltán polgármester úrhoz fordultam, aki látott lehetőséget az iskola bővítésére. A tervezési munkák már elkezdődtek. A megoldást az jelenti majd, hogy a mostani épületünkkel szemben, az úgynevezett Fácános területén lévő neoklasszicista épületet átalakítják, s ebben nyolc tanterem, tornaterem, környezetvédelemre fókuszáló előadó és készségfejlesztő műhelyek kapnak helyet a 2018–19-es tanévtől. Emellett a parkban egy tanösvény lesz, ahol a kerületünkben fellelhető növényeket, fákat, madarakat és egyéb állatokat ismerhetik meg a diákjaink.
Az ünnepségen is megemlítette a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel kötött együttműködésüket, a STEAM módszertan bevezetését.
– Igen, az év elején állapodtam meg Lipóczki Ákossal, a MOME Tárgyalkotó Tanszékének vezetőjével; elsőként a mi iskolánkban teszünk kísérletet arra, hogy a STEAM módszer bevezetésével növeljük az oktatás hatékonyságát. Ennek lényege, hogy az egyetem készségfejlesztő és oktatásdemonstrációs eszközöket, valamint ahhoz kapcsolódó tantervet készít, amely által a gyerekek játszva tanulhatják a reál és természettudományi tantárgyakat. A különböző tudáscsoportok a tárgyalkotás bevonásával lesznek még érthetőbbek. Az elméleti tudás vizuális neveléssel és tárgykészítéssel válik kézzelfoghatóvá.
Annak, hogy ilyen jelentősen növekedjen az iskola iránt érdeklődő szülők száma, nyomós oka lehet. Az sem véletlen, hogy a tavalyi kompetenciamérés szerint a budapesti általános iskolák között a hetedik legjobb a Zugligeti. Mit tart az iskola sajátosságának?
– A baráti, családias hangulaton túl a minél eredményesebb és hatékonyabb oktatás érdekében csoportbontásokat alkalmazunk, továbbá egyéni foglalkozásokat tartunk azoknak is, akik kiemelkedően tehetségesek valamiben, és azoknak is, akiket fel kell zárkóztatni. Komoly követelményeket támasztunk a tanulásban. Diákjaink döntő többsége jó, jeles vagy kitűnő tanuló. A gyerekek szívesen vesznek részt tanulmányi és sportversenyeken, s ezeken nagyon jól szerepelnek. Tanáraink rendszeresen járnak a tanulókkal iskolán kívüli programokra, múzeumba, színházba és egyéb kulturális eseményekre, hogy a fiatalok a világ minél több szegmensét megismerhessék. A szülőkkel is nagyon jó az együttműködésünk, igen aktívak. Tavaly például, a testnevelő tanár kezdeményezésére, egy futókört álmodtak meg a sportpályára, gyűjtést indítottak ennek megvalósítására, és szerencsénkre az önkormányzat hozzátette a megépítéshez szükséges összeg másik felét. A következő nagy terv a sportpálya öntött gumiburkolattal történő befedése.
Akkor önöknél nem fordul elő az a jól ismert vita, amelyben a szülő az iskolára, az iskola pedig a szülőre mutogat a tekintetben, hogy kinek milyen felelőssége van a gyermek nevelésében?
– A hozzánk járó gyerekeknek az átlagosnál rendezettebb a családi háttere. A szülőknek fontos, hogy minél többet és jobban tanuljanak gyermekeik. Azt szoktam mondani, hogy „a szülő jól nevel, az iskola meg erre alapozva tud jól oktatni”. Teljes mértékben közös munka és felelősség a gyerekek nevelése, amiben rendkívül lényegesek az otthonról hozott alapok.
Régen egy faluban nagyjából öt ember számított elöljárónak: a földbirtokos, a jegyző, a pap, az orvos és a tanító. Sokat fordult a világ, elgondolkodtató, hogyan változtak a fontosságok és a sorrendek, köztük a tanári szakma megítélése.
– Szeretném hinni, hogy ha azt mondjuk, a jövő a gyerekeké, akkor nagyobb bizalmat kapnak a tanárok is, akik a gyerekekkel foglalkoznak mindennap, és fontos feladatot végeznek. Azt tudom, hogy a mi iskolánkban dolgozó harminc pedagógusnak közös a célja. Nagyon összetartó csapat, egymást segítik, együttműködnek. A hozzáállásuknak köszönhető a Zugligeti egyik erénye, a barátságos légkör. Szeretem ezt az iskolát, jó érzés belépni a kapuján.
V. K.