Emlékezés Balázs Józsefre

Amatőrfilmesnek készült, író és dramaturg lett. Sikere váratlan volt. A Forrás című lapban megjelenő Koportos című műve huszonnyolc esztendős korában állította reflektorfénybe a vitkai fiút, aki a falu futballistái körében is „emlegetett ember” volt. Balázs József, azaz Tubu, a fáradhatatlan, gyors lábú fedezet – mondják még ma is – húsz évvel ezelőtt hunyt el, hosszú betegség után.
A szomorú évforduló alkalmából barátok, kollégák, míg a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Gonda Attila közművelődési referens helyeztek el koszorút az író egykori lakóhelye, a Márvány utca 27. szám alatti ház falán lévő emléktáblájánál.
„Nézd, megjött Vitka, hol a rendes ember ritka! De mi téged rendes embernek tartunk, azért fáradtunk el ide, a messzi Budapestre – kezdte beszédét Tóth Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, aki arról is szólt, mi újság odahaza. – „A templom? Az még megvan. Eléggé romos. De hát: se papunk, se parókiánk. A régi temető? A koportosi? Ahol az ősök, édesapád és nagyszüleid sírjai is domborulnak? Nem temető az már! Nagyon gazos terület… A vitkaiak úgy emlékeznek rád, hogy amikor itthon voltál, mindig volt nálad egy filmvevő.”
A régi idők felidézése a Hegyvidék Galériában folytatódott, ahol Kulin Ferenc irodalomtörténész, Szakolcay Lajos kritikus, Vasy Géza irodalomtörténész és Szabó András előadóművész méltatta az írót.
Balázs József örök érvényű, rövid, pattogó mondatokkal teletűzdelt alkotásai sokakat megihlettek. Magyarok című regényét Fábri Zoltán rendező vitte vászonra – a filmet Oscar-díjra is jelölték.
„Olyan író lett belőle, akit nem szabad elfelejteni! Gondolatai, történetei rendkívül tanulságosak. Amit a magyarság életrevalóságáról, maradandóságáról írt és mondott, ma is aktuális” – hangsúlyozta Vasy Géza, Balázs József jó barátja.„Berobbanása a magyar irodalmi életbe meglepetés volt. Drukkoltam neki, hiszen a Koportos után kérdéses volt, mennyit kell majd várni, hogy ismét elővegyen valamit a fiókjából. Aztán a következő években újabb regényekkel nyűgözte le az olvasókat – fűzte hozzá Szakolcay Lajos, az egykori diáktárs, aki az egyetemi évekről is említést tett. – Sokat jártunk a harmadik emeletre, hiszen Fodor Katalint látogatta, akivel aztán házasságot kötött.”
A találkozó arra is alkalmat adott, hogy a jelenlévők mélyrehatóan elemezzék Balázs József munkáit. „A Balázs-művek az élethez fűződő kapcsolatunk igaz módját ábrázolják. Rövid mondatai egyszerű, prózai nyelven íródtak. El tudja hitetni az olvasóval, hogy primitív látószögből látja a világot, pedig hihetetlen mélységben tanulmányozta a huszadik századot” – fogalmazott Kulin Ferenc, aki az 1991-ben megjelent Isten küldöttei című kisepikára is felhívta a figyelmet, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett hőseinek állít emléket.
„Az elbeszélésből fel lehet ismerni Nagy Imrét. A szereplők nincsenek a nevükön nevezve, de világos, hogy kikről van szó. A kivégzők a történet végén csendes bolondok lesznek, utoléri őket az isteni büntetés” – világított rá a részletekre Kulin Ferenc.
„Leült, és két héten keresztül csak írt. Az anyagot félretette, majd ismét elővette, és részleteiben kezdett vele foglalkozni – mesélt a művek készítésének kulisszatitkáról Fodor Katalin, Balázs József özvegye, aki lapunknak azt is elmondta, miért szeretett bele férjébe. – Rendkívül szeretetreméltó, jó humorú, mélyen művelt személyiség volt. Rengeteg terve volt még, amit betegsége miatt sajnos már nem tudott megvalósítani.”

BM