Közös gyertyagyújtás a nemzeti gyásznapon

„Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak fél szavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egészében, puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a »suhanc« szó szent előttem.”
E sorok 1956. november 2-án, két nappal az ország egész területén meginduló szovjet támadás előtt jelentek meg az Irodalmi Újságban a néhány hónappal később kilenc év börtönbüntetésre ítélt Déry Tibor író tollából. Most, az 1956-os forradalom leverésének november 4-i gyásznapján Rubold Ödön színművész tolmácsolásában hangzottak el a Hegyvidéki Önkormányzat megemlékezésén.
A polgármesteri hivatal előtt megtartott ünnepségen Sinkovits Imre naplójából, valamint Szabó Lőrinc Ima a jövőért című művéből is idézett részleteket a színművész, Csernus Szilvia énekes pedig népdalokat adott elő. A műsort követően a megjelentek mécseseket gyújtottak a hősök tiszteletére. Az önkormányzat nevében Fonti Krisztina alpolgármester helyezett el egy szál gyertyát.
A nemzeti gyásznap alkalmából, a Hegyvidéki Önkormányzat és a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) szervezésében többen is felkeresték a XII. kerületben található 1956-os emlékhelyeket. Az emlékezők a Pethényi úti és az Eötvös József parkban álló kopjafáknál, valamint a nemzetőrök egykori, Maros utcai központjánál – a mai rendőrkapitányság épületénél – koszorúztak.

z.