„Megtanultam odafigyelni másokra”
Különböző véleményeket ütköztetni, meghallgatni másokat, kritikus kérdéseket megfogalmazni nem könnyű. A vitakultúra oktatása ma még kevés iskolában tananyag, pedig a középiskolás nemzedék lehet – nyitottságával és érzékeny érdeklődésével – a jövő megfontolt, okosan és fair módon véleményt nyilvánító generációja. A Vitázik a világ ifjúsága vetélkedőt éppen azoknak a kompetenciáknak a fejlesztésére hívták életre, amik egy demokrácia minden polgárának a sajátjának kellene lennie.
A német nyelven zajló, közép- és kelet-európai fiatalok részére kiírt vetélkedő, a Vitázik a világ ifjúsága idei magyarországi döntőjének nyertese Budai Franciska, az Orbánhegyi úti Budapesti Osztrák Iskola tanulója lett. Ő az országos második helyezett Dömötör-Nagy Dórával együtt képviselte hazánkat a Tallinnban megrendezett nemzetközi vitahéten.
Budai Franciska – aki nem mellesleg tíz éve csellózik, egy szimfonikus zenekar tagja, röplabdázó, s akinek kedvenc tantárgyai a matematika és a testnevelés – bár még csak a középiskola harmadik évfolyamának tanulója, régóta szívesen figyeli a televíziós vitaműsorokat, parlamenti közvetítéseket. Különösen érzékenyen érintik a világban zajló krízisek és válsághelyzetek.
Amikor az előző tanévben az iskolai vetélkedőre toborzott jelentkezőket Iványi Rudolf tanár úr, sokadmagával jelentkezett a különfoglalkozásokra. Hétről hétre olyan komoly témákból készültek fel a gondosan felépített vitákra, mint például a szőrmekereskedelem etikai kérdései, a kötelező védőoltások vagy a környezetvédelem különböző lehetőségei.
„Számomra a legfőbb motivációt éppen az aktuálpolitika ismeretének szükségessége jelentette. Már elég régóta megfogalmazódott bennem, hogy politikus szeretnék lenni. Gyerekkorom óta érdekel mindaz, ami körülöttem történik, és nem csak a magyarországi események. Nagyon tetszett, hogy a viták keretében éppen az engem is foglalkoztató kérdések kerültek középpontba” – mondta Budai Franciska.
A diáklány az iskolai felkészülés során egyre magabiztosabban érvelt, kérdezett és válaszolt, felkészítő tanára szerint hihetetlen módon fejlődött a kifejezőképessége, a tárgyi tudása. A májusban az Andrássy egyetem tükörtermében rendezett döntőn, ahol a német nyelven vitázó legjobb négy magyarországi diák abban a kérdésben ütköztette nézeteit, hogy bevezessék-e itthon a feltétel nélküli alapjövedelmet, olyan meggyőző erővel érvelt, hogy a zsűri neki ítélte az első helyet.
„Az egész versenyen ez volt a kedvenc témám – emlékezett vissza. – Úgy gondolom, hogy a politikusok tehetnek a legtöbbet a szegénység ellen, és bízom abban, hogy majd én is ennek megoldásán dolgozhatok, ha felnőtt leszek.”
A Vitázik a világ ifjúsága (Jugend debattiert international) vetélkedő a Goethe Intézet, az „Emlékezet, Felelősség és Jövő” Alapítvány, a Közhasznú Hertie Alapítvány és a Külföldi Német Iskolák Központi Igazgatóságának közös projektje, 2005 óta létezik, s az idén már 10 közép- és kelet-európai ország mintegy 150 középiskolájának csaknem 2300 tanulója vett részt rajta. Magyarországon ebben az évben hetedik alkalommal rendezték meg, és a szervezők mellé olyan támogatók sorakoztak fel, mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága, a Hanns Seidel Alapítvány, a Konrad Adenauer Alapítvány, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, az E.ON Hungária Zrt. és az ELMŰ-ÉMÁSZ Zrt.
„Franciska nyelvtudása a versenyben való részvétellel óriási lendületet kapott – véli Iványi Rudolf. – Ahhoz képest, hogy ő csak a középiskola előkészítő osztályában kezdett komolyan foglalkozni a német nyelvvel, két és fél év alatt jutott el arra a szintre, hogy lehengerelje a verseny szervezőit és a zsűritagokat.”
A diáklány úgy fogalmazott, hogy minden egyes témának egy új terület szókincsét köszönheti, de a biztos nyelvtani alaptudás nélkül, amit a gimnázium nulladik osztályában szerzett meg, nem tudott volna helytállni. „Azt, hogy mennyi időt töltöttem a készüléssel, nem tudnám órában összeszámolni. Sokat olvastam a témákról, statisztikai adatokat gyűjtöttem, de nem éreztem fárasztónak vagy nyűgnek ezt a fajta tanulást, érdekelt, amiről olvastam – mesélte. – S hogy mi volt a vetélkedő legfőbb hozadéka számomra? Megtanultam odafigyelni másokra, meghallgatni a velem ellentétes véleményeket, és úgy megvédeni a saját álláspontomat, hogy figyelembe veszem mások érveit. A lényeges dolgokra tudok koncentrálni, ami sokat jelent a tanulásban is.”
Mint elmondta, szívesen vitatkozna a verseny témáiról magyar nyelven is, de erre még nincs lehetősége. „Majd a Parlamentben” – tette hozzá mosolyogva.
FNÁ