Méhekről tanulnak a hegyvidéki óvodások
Köztünk élnek, mégsem ismerjük eléggé a méheket, holott a hasznosságuk nem csak a méztermelés miatt felbecsülhetetlen: ha nem vennének részt a beporzás folyamatában, élelmiszereink körülbelül egyharmada nem is létezne. Sokan félnek ezektől a szorgos kis rovaroktól, pedig ha megismerjük a szokásaikat, gond nélkül együtt élhetünk velük. Egyebek mellett ezt a célt szolgálja a most induló Mézeskuckó-program, amelynek keretében az összes önkormányzati fenntartású óvodában betekintést nyerhetnek a gyerekek a méhcsaládok különleges életébe.
„Gondoltátok volna, hogy egy méhcsaládnak akár 60-70 ezer tagja is lehet? Tudtátok, hogy a méhek csak védekezésből szúrnak, a fullánk kiszakadásakor pedig a rovar is elpusztul? Hallottatok már arról, hogy a szorgos kis állatok a virágzó növények nektárját a mézgyomrukban, a virágport pedig a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a kosárkában szállítják, valamint vizet is gyűjtenek, hogy az általuk készített méz megfelelő sűrűségű legyen?”
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről esett szó a Mézeskuckó-program bemutatóóráján a Táltos Óvoda Csikó tagóvodájában, ahol a foglalkozást vezető pedagógusok beszélgettek a gyerekekkel a méhek életmódjáról, majd interaktív játékok segítségével igyekeztek elmélyíteni a frissen átadott tudást. Az első állomáson egy papírból készített méh testrészeit állították össze az óvodások, míg egy másikon méret alapján kellett különválasztani a dolgozókat, a heréket és az anyakirálynőt.
A virágpor gyűjtését pecabotra lógatott méhfigurákkal játszották el a gyerekek, akik az anyakirálynő szerepébe is beleélhették magukat: apró golyókat helyeztek csipesszel kis lukakba, így imitálva a lépsejtekbe történő peterakás műveletét. A mézfajták bemutatásához a Mézkamra elnevezésű, sudokuszerű játék mellett kóstolóval is készültek a szervezők, a hársméz, a selyemfűméz és a gesztenyeméz közötti ízbeli különbségeket fedezhették fel a nagycsoportosok.
„Gyermekkoromban féltem a méhektől, ám a nagyapám, aki méhészkedett, sok érdekes dolgot mesélt róluk, így egy idő után a félelmet felváltotta bennem a kíváncsiság. Később, már tanítóként, ezt a kíváncsiságot akartam felkelteni a gyerekekben” – emlékezett vissza a többgenerációs méhész- és pedagóguscsaládba született Erlich Mariann, aki Mézeskuckó címmel hét évvel ezelőtt indította el pedagógiai programját.
Az ötletgazda elmondta, hogy az elmúlt években több ezer iskolás és óvodás vett részt a foglalkozásokon. Módszerének lényege a csapatban való munka, „a közös problémamegoldás és a cselekedtetés”, hiszen mint fogalmazott, „amit megtapasztalnak a gyerekek, abból lesz igazi tudás”.
„A Hegyvidéki Önkormányzat évről évre meghirdet speciális programokat, hogy ezekkel is hozzájáruljon az óvodákban zajló szakmai munka sikeréhez. A korábbi kezdeményezések az egészséges táplálkozásra, valamint a környezettudatosságra való neveléshez nyújtottak segítséget az óvodapedagógusoknak, a Mézeskuckó-program azonban egyszerre szolgálja ezeket a nevelési célokat” – mondta Fonti Krisztina alpolgármester.
Az országban már számos helyen bemutatott program a hegyvidéki gyerekeknek is kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy játékos módon, egymással együttműködve megismerjék a méhcsaládok működését, a mézkészítés technikáját, továbbá azt, miért egészségesebb, ha mézet fogyasztunk cukor helyett. A foglalkozásokat az önkormányzat fenntartásában működő valamennyi óvodában megtartják a nevelési év során, így több mint háromszáz nagycsoportos nyerhet betekintést a méhkolóniák különleges életébe.
d.