A művészet nem ismer határokat

Sokan felkészületlenül érkeztünk. A megható szavalatoknál jól jött volna a zsebkendő, a rockkoncerten együtt tomboltunk, a Janis Joplin-számhoz pedig elkélt volna a vagány westerncsizma, vagy legalább egy Mercedes Benz…
„Esküszöm, nem tudtam, mire jövök! Kétszer bőgtem – a könnyeimet törölgettem, és még zsebkendő sem volt nálam…. Hogy mit tanultam? Azt, hogy jobban kell szeretnünk egymást és magunkat” – lelkendezett Ternovszky Béla rajzfilmrendező, aki Kecskés Karina színésznővel, Kalapos Éva Veronika írónővel és Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával közösen zsűrizett a Városmajori Gimnázium IV. Befogadó Művészeti Fesztiválján.
„Felkészültem arra, hogy elérzékenyülök. A színpadon mindnyájan egyformák vagyunk. Hihetetlen az a lelkesedés, amit láthattunk. Ez a nap számomra olyan, mint egy friss szellő” – tette hozzá Kalapos Éva Veronika.
A gimnázium végzős diákjai 2011 októberében azzal a céllal hozták létre a fesztivált, hogy a művészet erejével segítsék közelebb egymáshoz a fogyatékkal élő és az egészséges gyerekeket.
„Olyan nagy sikere volt az első fesztiválnak, hogy úgy döntöttünk, többször is megrendezzük. Nagyon kedves alkalom ez a számomra, a tantestület és én is támogatom. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy a szervezés hasznán túl olyan komoly lelki élményeket ad a tanulóknak és nekünk is, ami nem hiányozhat egyetlen iskola életéből sem” – mondta dr. Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója.
Mint kiderült, az iskola tanulói nem kötelező feladatként, hanem kihagyhatatlan lehetőségként tekintenek a rendezvényre. A kilencedikes lányokkal, Enikővel, Kirával és Petrával a produkciók közti szünetben beszélgettünk.

– Úgy hallottam, hogy túljelentkezés volt a szervezői pozícióra…

– Igen, nagyon fontos számunkra ez a fesztivál! Szeretnénk közelebbről megismerni a sérült gyerekeket, akikkel egyébként könnyű összebarátkozni – avatott be a részletekbe Enikő.

– Milyen a kapcsolatotok a meghívott vendégekkel?

– Nagyon kedvesek. Tiszteljük őket, amiért nehéz helyzetük ellenére is vidámak. Ugyanolyan emberek, mint mi – mondta Petra.

– Mit tanultatok tőlük?

– Azt, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg lehet találni a boldogságot. Nekik mi vagyunk furcsák. Saját világuk van; nagy öröm számunkra, hogy befogadnak minket – fogalmazott Kira.
Minden műsorszám más volt, nemcsak a stílusuk, de az üzenetük is különbözött. A fellépők saját személyiségükkel tették igazán különlegessé, egyedivé előadásaikat.
„Kedvelem Arany János műveit, szeretem az irodalmat. Egyáltalán nem izgultam, és jólesett, hogy többször is megtapsoltak” – értékelte szereplését Németh Csaba Péter, a Gennaro Verolino Általános Iskola és Speciális Szakiskola tanulója, aki a Mátyás anyját és a Toldit szavalta az idén kétszáz éve született költőnktől.
„Immár tizenkét éve tanítok és játszok a Baltazár Színház sérült társulatában. A tehetség és a művészet nem ismer határokat. A színpadon mindenki egyenlő, és minden megváltozik. Szívhez szóló az az életöröm, ami a sérült emberekből árad… A teátrum szó azt a helyet jelenti, ahová Isten letekint. A Befogadó Művészeti Fesztiválon mindvégig éreztem a tekintetet” – beszélt benyomásairól Kecskés Karina színésznő, aki végezetül kiemelte: nagyon hálás azért, amiért ő is részese lehetett annak a csodának, amit mindnyájan átéltünk a Városmajori Gimnáziumban.

BM.