A poloskákról még egyszer…
…és sajnos valószínűleg nem utoljára. A Hegyvidék lakói akkor is szembesülnek a poloskák inváziójával, ha nem kertes házban laknak. Ezek a kellemetlen rovarok ismét tömegével lepték el a kerületet (is). Mit lehet tenni ellenük? S vajon jövőre még több lesz belőlük?
Tavaly már írtunk az invazív poloskákról (a barna ázsiai márványpoloskáról és a zöld vándorpoloskáról), amelyek látványos invázió keretében lepték el az országot. Az idén ősszel megállapíthattuk, hogy a helyzet nem egy „múló tünemény” volt, a rovarok most talán még nagyobb tömegben jelentek meg.
Ez önmagában még nem lenne meglepő, hiszen a tavalyi egyedek jelentős része áttelelt, és petéket rakva robbanásszerűen szaporodásnak indult. Táplálék továbbra is bőségesen rendelkezésre áll, így – hacsak nem történik ellenük valami drasztikus intézkedés – továbbra is egyre emelkedő egyedszámban lesznek nem szívesen látott kerületi lakótársaink.
A poloskák jelenléte igazából nem különösebben zavarna minket, mert kevesen termesztünk zöldségeket, amikben érzékeny károkat okoznának, a többi növényen pedig, szerencsére, nem olyan látványos a kártétel. Azonban ősszel a rovarok kellően védett telelőhelyet keresnek, és lakásaink, vagy a szabadban száradó ruhák szinte mágnesként vonzzák őket. Elég egy párperces szellőztetés, és otthonunk megtelik hívatlan vendéggel.
Bár olykor tucatnyian vannak, könnyen össze lehetne gyűjteni mindet, de védekezésképpen büdös váladékot bocsátanak ki, ezért sokan nem csapják agyon őket. Akkor viszont mi legyen velük? Kihessegetni a szobából nem tűnik egyszerű és jó megoldásnak. Ráadásul így, az állatbarátság melengető érzésén kívül, semmit nem teszünk az egyedszám csökkentése érdekében.
A nagyanyáinktól örökölt pohár és kartonpapír módszert ez esetben is sikerrel lehet alkalmazni, utána az elkapott rovarokat a toalettben lehet úszásoktatásban részesíteni. Persze, a vízöblítés vizet pazarol, de eddig nem vált ismertté ennél humánusabb és hatékonyabb módszer a poloskák végleges eltávolítására.
Eredményes lehet a tálcába öntött mosószeres víz fölött meggyújtott lámpa is. Már egy éjjel alatt összegyűlnek a fényre a lakás poloskái, és a tisztítóvízbe hullanak. A kisebb fénnyel csalogató rovarcsapdák is jól használhatók. Amikor ilyen „barbár” módszerekhez folyamodunk, ne feledjük, hogy nem hazánk őshonos lakóját, hanem egy éppen hódító hadjáratát folytató invazív állat terjedését fékezzük szerény erőfeszítéseinkkel!
Érdekes kutatás látott napvilágot a közelmúltban, amely megállapította, hogy a kérdéses rovarok legnagyobb sűrűségben a városokban fordulnak elő. A miértre még nincs biztos válasz, de az valószínűsíthető, hogy az ember közelében kevesebb az olyan élőlény, ami a poloskák természetes ellenségeként kordában tartaná népességüket. Ebből következően, ha nem akarunk beletörődni az évről évre gyarapodó poloskatömegbe, nekünk kell tenni valamit.
A leghatékonyabb az lenne, ha nyár elején felfedezve a petecsomóit már idejekorán elpusztítanánk a következő generációt, de erre a Hegyvidék kiterjedt zöld területein kicsi az esély. Azzal, hogy a lakásainkban nem engedjük áttelelni, már fontos lépést tehetünk, de a kertekben is csökkenthetjük a lehetséges búvóhelyek számát. Az összegereblyézett lomb, az ősszel kitermelt komposztáló, a karbantartott farakás vagy a bútorok zárt térbe hordása mind ezt segíti elő.
Ha már hivatkoztunk a tudományos kutatásokra, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a hozzáértő inszektológusok szerint messze nem vagyunk túl a nehezén. A már most is ijesztő méretű poloskatömeg tovább növekszik, és még nagyobb mennyiségre számíthatunk. Ezúttal nem ismétlődik meg a néhány évvel ezelőtti harlekinkaticás forgatókönyv, a rovarok megjelenése nem olvad bele olyannyira észrevétlenül a hétköznapjainkba, mint a – hétpettyesekre továbbra is komoly veszélyt jelentő – harlekinkaticáknál.
És sajnos a sor még nem ér véget. Az ország egyes helyein már jelen van a hársbodobács, amely a Hegyvidéken még nem tűnt fel, de jól szemlélteti, hogy néhány évente újabb és újabb kellemetlen rovarok megjelenésével kell számolni.
Úgy tűnik, a globális felmelegedéssel is kapcsolatba hozott rovarinváziók rákényszerítenek minket, hogy gyermekeink számára tovább bővítsük a „rossz” és ezért lelkifurdalás nélkül elpusztítható rovarok listáját. A szúnyog és a kullancs mellett most már a poloskákat is felsorolhatjuk.
(Barta)