Második tavasz

Aki nyitott szemmel járja a Hegyvidék utcáit, vagy időt szakít egy kis kertészkedésre, ha nem is páratlan, de ritka jelenségnek lehet szemtanúja. Ahogy egy hegyvidéki szomszédunknak is feltűnt (köszönjük észrevételét és fotóit!): a jellemzően tavasszal nyíló virágok itt is, ott is kibomlottak – szeptemberben.
A növények számára az ősz a visszahúzódás időszaka. Ilyenkor előbb felhasználják színesedő leveleikből mindazt, amit csak lehet, utána „elengedik” őket. A levelek lehullva sem válnak haszontalan hulladékká, hiszen komposztálódva a növény talaját gazdagítják.
Az idén azonban a nyár végét és a hőmérséklet mérséklődését kiadós esők követték, a csapadékos napok, hetek után pedig visszatért a napsütéses, kellemesen meleg idő. Valószínűleg ez a forgatókönyv volt az, amit a növények egy része tévesen tavasznak érzett. Márpedig ha tavasz van, akkor virágozni is kell! Persze, ilyenkor nincs annyi tartalék tápanyag, hosszan előkészített rügy és bimbó, de egy-egy azért akad, amelyik virággá fejlődhet.
Az aknázómolyok által megtámadott vadgesztenyefákon a Hegyvidék több pontján láthatunk virágokat. A kerteket figyelve nem ritka az ibolya és az aquilegia virágzása, és dúsan hajtanak egyes hagymások is: például a liliom, vagy a kardvirág, amely néhol még virágzik is. A kiskertben az eper virít, a sziklakertben a szegfű.
Az időjárás nem csak a szabadföldi növényeket tréfálta meg. A teraszládában ismét virágoznak a nyári virágok, például az oroszlánszáj. Akad olyan egynyári is, amelyik a nyáron elhullatott magokból szeptember elején csírázott ki, és egy hónap alatt virágzó tővé cseperedett.
Ahelyett, hogy ezúttal is a sokat kárhoztatott globális felmelegedés miatt bosszankodnánk, inkább sétáljunk egy nagyot a simogatóan meleg, őszi napsütésben, és örüljünk a váratlan virágoknak, az őszi dísznövényekkel kialakuló ritka kompozícióknak! Petőfi völgyében szeptemberben még nyíltak a kerti virágok, a mi Hegyvidékünkön szeptemberben már – újra – nyílnak…

(Barta)