Vérpezsdítő gyerekzsivaj a lassú léptű őszben

Vasárnap már jóval a megnyitó előtt benépesedett a MOMkult előtti tér. Az időjárásra sosincs garancia, a Halász Judit-koncert vonzerejére viszont évről évre nyugodt szívvel építhetnek a rendezők, akik most sem bízták a véletlenre a Hegyvidéki Ősz vasárnapjának felütését.Ahogy a hangzás, a zenekar tagjai és a jókedv sok-sok éve változatlanok, a 2000-en túl született gyerekek is éppoly vidáman éneklik a népszerű dalokat, mint szüleik totyogós korukban. A színpad előtti szőnyegen sűrű gyerektömeg tolongott, volt, aki rajzot nyújtott fel a színpadra, és volt, aki végszót adott a művésznő által lenyújtott mikrofonba: tökéletesnek tűnt az összhang.
– Bár hivatalosan az idei a tizennegyedik Hegyvidéki Ősz, akik régóta élnek a kerületben, tudják, hogy ez a program valójában majd’ két évtizedes múltra tekint vissza. Igaz, kezdetben ilyenkor általában egészségnapot tartottunk, ebből alakult át aztán, koncertekkel, kézműves-foglalkozással, vásárral kiegészülve, valódi családi programmá az esemény. A Hegyvidéki Ősz kifejezetten gyerekcentrikus, fontosnak tartjuk, hogy a családok lehetőség szerint együtt éljék meg ezeket a kis ünnepeket – mondta lapunknak Kovács Lajos alpolgármester, aki maga is gyerekkel érkezett. Mint említette, bízik benne, hogy az ehhez hasonló rendezvények kedvet csinálnak a hegyvidékieknek az év közben szervezett más, kisebb eseményeken való részvételhez is.
A gyerekeknek a fabrikálás mellett láthatóan felszabadító időtöltést jelent a néptánc is. Legalábbis ez volt a benyomásunk a XI. kerületi Babszem Táncegyüttes előadását figyelve. A színpadon csupa jókedvtől sugárzó arc, keményen odacsapkodott csizma, dúsan alászoknyázott viselet kavargott. A színes székek és padok között nem csak fiatalok üldögéltek. A színpad mellett, fehér ballonkabátban, idős, ősz hajú asszony ácsorgott, botjára támaszkodva a múltba merengett. A fiatal lányok és fiúk műsorát, amely nem egy apróságot táncra csábított a nézőtéren, szilágysági verbunk, legényes és csárdás zárta.
Az idei program a fenntarthatóság jegyében született meg, alternatívát kíván nyújtani a gyerekeknek a számítógépes időtöltésre. Egyes kiállítók például újrahasznosított, kreatív játékok készítésére adnak ötleteket – magyarázta Kovács Lajos, kezében egy szívószálból gyártott síppal.
A játékok közt rövidebb-hosszabb időre szétszéledő ifjú közönséget legközelebb a Hahó Együttes rántotta össze egy önfeledt párnacsatára a zöld szőnyegen. A frontember, Kardos-Horváth János nemcsak az apákat és anyákat avatta hőssé, de rendet is tett a civakodó gyerekek között.
A párnák magasra repültek az őszi napsütésben, hogy kicsit később nagy halomban szolgáljanak pihenőhelyül azoknak, akik a Nemadomfel Együttes értelmileg akadályozott, mozgás- és látássérült tagjait hallgatni gyűltek össze a pódium köré. A vidám műsor lelki munícióját még sokáig hordozzuk magunkban.Nem csak bennünk hagyott fájó űrt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum történész–muzeológusának elmaradt előadása. Saly Noémi sokat sejtető „Vörös Béka, Szürke Csacsi, Ezüst Ponty – színes kocsmák a Hegyvidéken” címmel beharangozott anekdotagyűjteménye kedvéért népes közönség gyűlt össze a Városháza térre. Némiképp vigasztalta őket Weszely Ernő harmonikajátéka, amely így előbb alapozta meg a jó hangulatot az őt követő, Lackfi János patronálta Louisiana Double bluegrass és gospel alapú műsorához.A kürtőskalácsot majszoló andalgók és a jó borokat hörpölő üldögélők jobbnál jobb zenei aláfestést kaptak gasztroélményeikhez, az este méltó zárásaként pedig klasszikus zenei koncertet kínáltak a rendezők a MOMkult oldalában bevilágított színpadon. A Kállai Vonósnégyes meghitt hangulatot varázsolt a hátsó kertben. Bár a Jagelló út forgalma és a kései játszóterezők rikkantásai kezdetben meg-megzavarták az előadást, a puha takarókba burkolózó hallgatóság körül lassan elsüllyedt a külvilág.Miközben a vonók alól felszabadultak Csajkovszkij szenvedélyes dallamai, a színpad előtt a sötétben csendben elhaladt a fehér ballonkabátos asszony. Léptei illeszkedtek a zene által feltámasztott világba, amelyben még volt idő az élet nyugodt élvezetére.
Miután elrendezte egy padon a délelőtti csatában „elesett” párnákat, komótosan elhelyezkedett rajtuk, és átadta magát az esti koncert élményének. Szemét lehunyta, talán a múltba révedt megint, megfürdette gondolatait a fiatalkori emlékekben, amelyeket a zene idézett fel benne, s amelyek ezen az estén lassú lépésben egészen hazáig kísérték.

(zs.)