Tavaszi kertészkedés – kezdőknek
Szinte hallani, ahogy ébredezik a természet; nő a fű, csivitelnek a madarak. Ilyenkor azoknak is eszébe jut, hogy van kert a ház körül, akik egyébként nem szívesen lépnek le a járdáról. Mi hasznosat lehet tenni odakint néhány óra alatt, ha valaki nem gyakorlott hobbikertész? Adunk néhány gyakorlati ötletet, amivel nem lehet bajt csinálni, viszont jóleső szabadtéri elfoglaltságot biztosít, ráadásul semmiféle szakértelmet nem igényel.
Általános tisztogatás
Nem tartozik a legkedveltebb kerti munkák közé, pedig nagyon látványos és nem kevésbé fontos: a gereblyézés. A bokrok alatt és az éppen nyíló hagymások körül felhalmozódó száraz leveleket finoman összegyűjtve perceken belül sokkal rendezettebb lesz a kép. Szinte mondani sem kell, de a szeles tavaszi napokon a kertekbe beszökő szemét összeszedése is látványos eredménnyel kecsegtet.
Ha ezzel megvagyunk, következhet a tavalyi virágok után maradó száraz levelek és szárak eltávolítása. Már hajtanak a különböző liliomok és íriszek. A tövüknél könnyű meglátni a tavalyi levelek elszáradt maradványait, amiket ilyenkor már nehézség nélkül le lehet szedni.
Az őszirózsák és más magas fészkesvirágúak után csupaszon meredező, száraz szárak maradtak tavalyról. Ezeket ollóval vágjuk le a tövüknél, hogy a már cseperedő friss hajtások szabadon növekedhessenek. Ha nem is emlékszünk pontosan, hogy tavaly hol milyen virág nyílt, nem kell aggódnunk addig, amíg a levágott szárak szárazak és törékenyek. Ha a vágási felületük zöld és nedves, akkor inkább hagyjuk őket, mert még kihajthatnak.
Metszés
Bár a metszés az egyik legkényesebb kertészeti szakmunka, azért nem kell visszariadnia a metszőollótól annak sem, aki még nem érez benne gyakorlatot. A XII. kerületben egyre gyakoribb levendula metszésével például nem lehet bajt csinálni. A szürkés hajtásokat bátran megrövidíthetjük, és levághatjuk a tavalyi virágok szárát is.
Ha a szárakon megfigyeljük, hogy hol fejlődnek az oldalhajtások, akkor rövid szemlélődés után már kedvünk szerint, biztos kézzel alakíthatjuk a növényt. A kiválasztott hajtások felett lenyesve a szárakat akár egyszerű félgömbformára is vághatjuk a bokrot.
A rózsák metszése már nehezebb ügy, de ez sem megoldhatatlan két egyszerű szabály betartásával. Figyeljük meg, hogy hol vannak a rügyek vagy friss hajtások az öregebb ágakon. Az ág kezdetétől (a törzsből történő elágazásától) számoljunk három-négy rügyet felfelé, és felette vágjuk le az ágat. Mindig válasszunk olyan rügyet, amelyik a rózsatő közepétől kifelé néz, így elkerülhetjük, hogy a rózsánk befelé sűrűsödjön. Apró jó tanács: a metszést kicsit rézsútosan végezzük, hogy a nedvesség lefolyjon a metszlapról, így a friss sebnél nem fertőződik a növény.
Ha már kézben a metszőolló, akkor könnyűszerrel kivághatjuk a kertbe beszivárgó gyomokat is. A Hegyvidéken nagyon gyakran telepszik a kertbe bodza, ami gyorsan (és nem megfelelő helyen) növekedve elnyomja a dísznövényeket, ráadásul a levéltetvek kedvelt anyanövénye is. A belül szivacsos bodzavesszőket könnyen viszi a metszőolló. Vágjuk minél mélyebben a földfelszín közelében, hogy elvegyük a kedvét az újabb kihajtástól.
A kerítésen át érkező másik kéretlen növény a szeder lehet, amely szinte minden kertben feltűnik. A bodzánál említett módon ennek is tőben levághatjuk a messze futó hajtásait, de vigyázzunk, mert szúr – vegyünk kesztyűt a művelethez!
Komposztaratás
Ha a – véletlenül sem lebecsülendő – metszésnél komolyabb kihívásra vágyunk, vár a komposztáló! A Hegyvidéki Önkormányzat által kiosztott fakeretek biztosan megteltek az elmúlt évben. Télen arra is volt idő (és nedvesség), hogy a zöldhulladék összeérjen és komposztálódjon.
Nincs más dolgunk, mint a keret léceit sorban eltávolítani, majd a felső, még éretlen rétegeket lelapátolni. Ahogy elérjük az öregebb rétegeket, megleljük a finom, morzsalékos, egyöntetű komposztot. Ezt elteríthetjük a bokrok alatt, vagy a virágágyásokban.
Ha esetleg oda nem illő anyagok (például véletlenül kidobott ezüst kiskanál), faágak, tobozok vannak benne, azokat érdemes kiszedni elterítés előtt. Ha a keret fenekére néztünk, lapátoljuk vissza a félretett, további érlelést igénylő felső réteget, és építsük vissza sorban a léceket. Most már biztosan elfér a következő évi zöldhulladék.
Végül mossuk meg alaposan a kezünket, roskadjunk le egy karosszékbe, s miközben felfedezzük a tüskék és tövisek okozta múló sérüléseket és vízhólyagokat, büszkén állapítsuk meg, milyen szép lett a kert, és mennyire jólesően elfáradtunk a szabad levegőn végzett munkában! 
(Barta)