Emléktábla a mesternek

Keönch Boldizsár (1938–2016) énekművész, énektanár 1976 őszétől lakott a Greguss utca 5. szám alatt feleségével, Katalinnal és három gyermekével. Indulási és érkezési pont volt számára ez a hely a Zeneakadémia, a Kecskeméti Kodály Intézet, vagy épp Sydney irányába és vissza. A ház falán most emléktáblát avattak tisztelői. A Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében Fonti Krisztina alpolgármester helyezett el koszorút.
Keönch Boldizsár Réti Józsefnél tanult a Zeneakadémián. Szinte minden európai országban fellépett oratórium- és dalénekesként, szerepelt az Egyesült Államokban, elsőként énekelte Ausztráliában a Psalmus Hungaricust. Fő előadóművészi területei a barokk és a klasszikus oratóriumok, a romantikus dalirodalom, de számos kortárs mű ősbemutatója is a nevéhez fűződik. Ránki György, Farkas Ferenc, Kósa György kifejezetten az ő hangjára írt műveket.
1973-tól tanított a Zeneakadémián, igazi „mester” volt, egyszerre tanára, mentora, barátja, pszichológusa a növendékeinek. Munkásságát 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerte el az állam.
A lakóháznál Kutnyánszky Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese idézte fel a hely szellemét: „Reggel nyolckor már szólt a skála, a dalok, áriák zongorakísérettel. Azután jöttek a tanítványok, művésztársak, zeneszerzők.”
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretettel emlékezett mesterére: „»Nem vagy te véletlenül tenor?« – kérdezte nemegyszer. Saját zenei utódait különösen szerette kinevelni. A tanár úr idegesítően művelt volt, számtalan nyelven értett, derűs volt, és ellenállhatatlan humorú. Zokszó nélkül viselte életre szóló keresztjét, a gyermekbénulás miatti járógépet. Bemutathatta neki az ember az anyukáját, a barátnőjét, s aztán büszkén utalt rá: láttad, ő az én mesterem!”
A kérdésre, hogyan emlékszik édesapjára, fia, Keönch László Farkas – ő is a Zeneakadémián végzett, jazzdob tanszakon, a Makám együttes ütőse – így válaszolt: „Annak, aki csak rá gondol, mosoly szökik a szemébe.”

B. A.