Németvölgyi sírkövek a Dunában

A Duna idei rekord alacsony vízállása miatt szinte naponta jelentek meg cikkek leletekről, tárgyakról, amik a folyómederből bukkantak elő. Annak ellenére, hogy a XII. az egyetlen olyan budai kerület, aminek nincs Duna-partja, a Hegyvidék számára is sok érdekesség került felszínre.
Kácsor László az 1990-ben megjelenő, A folyók élni akarnak című könyvében írt arról, hogy az 1960-as években – hévízforrások kutatása közben – többször találkozott hajókkal, amikről a rakpart megerősítése érdekében köveket szórtak a vízbe. Ezek között számos gót betűs német sírkő, márványkereszt és obeliszkmaradvány is volt. A szerző úgy fogalmazott: ha egy sírkő önmagában feküdne a Duna-parton, rossz tréfának is vehetnénk, de sajnos több száz hever a Gellért-hegy alatt.
Építkezéshez nem szokás csak úgy sírköveket felhasználni, éppen ezért valószínűsíthető, hogy azok egy közelben felszámolt temetkezési helyről kerülhettek oda. Nagy eséllyel a Németvölgyi temetőből.
A Németvölgyi temető az Alkotás utca–Csörsz utca–Németvölgyi árok (ma: Jagelló út) háromszögében, a Németvölgy-dűlőben nyílt meg 1885. november 15-én. Egészen 1912. december 31-ig használták, majd a második világháborúban mint szükségtemetőt újra megnyitották, és 1963-ig, a teljes felszámolásáig működött. Ekkor lehetőség nyílt elvitetni a sírokat a Farkasréti temetőbe vagy máshová, azonban sokan nem engedhették meg maguknak ezt a luxust. Így több száz, akár ezer sírkő is a helyén maradt – ezekkel erősíthették meg később a rakpartot.

F. G.