Díjazott méz a Hegyvidékről

Kutasi Tamás valószínűleg méhésznek született. A budai hegyvidék peremén már gyerekként rácsodálkozott a jól szervezett társadalomban élő és termelő méhekre, és a döngicsélő rovarok annyira lenyűgözték, hogy tizenévesen immár saját méhcsaládokkal bíbelődött.
Mire a pályaválasztásra került a sor, egyértelmű volt, hogy a közben szépen felgyarapodó méhészet hobbiból hivatássá válik, még akkor is, ha a fővárosi életnek nem magától értetődő velejárója a méhtartás. Persze, mindez kevés egy magas rangú elismerés elnyeréséhez, márpedig Kutasi Tamás okleveles méhészmester, hegyvidéki szomszédunk erdei termék kategóriában termékdíjat nyert erdei virágmézével a 78. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron.
A díjazott méznek legelőször is szigorú beltartalmi elvárásrendszernek kell megfelelnie. Ez önmagában nem okozott nehézséget, hiszen a méhészet ökológiai szemlélettel termel, azaz köznapian „biomézeket” állít elő, amihez nagyszerű alapot biztosít a budai hegyvidék, ahol – gyakran meg is feledkezünk róla – még bőven van tiszta, érintetlen természeti környezet. A termékdíj zsűrije figyel a körítésre, így például a címkére is, mert nemcsak a termék minősége, hanem az esztétikum, sőt a fogyasztók pontos tájékoztatása is szempont.
A részletek ismeretében már sejteni lehet, hogy egy ilyen díjat nem véletlenül ítélnek oda valakinek. Kutasi Tamás is tudatosan készült, bár nem elsődlegesen nyerni akart, hanem olyan terméket előállítani, ami a legmagasabb elvárásoknak is megfelel.
Folyamatosan kereste és keresi a környék legjobb méhlegelőit. Ismeri a hegyeket, tudja, melyik lejtő éghajlata inkább mediterrán, melyik völgyé inkább alpokaljai. Ismeri a növényeket, és képes a méhek összetett szemével nézni a tájat. Ahol a kiránduló egy tisztást lát, ő már sejti, milyen mézbe lehet majd belenyalni a pergetés után. A legalkalmasabb helyek kiválasztásánál a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival is egyeztet, máskülönben nem is lehetne ezeken a védett területeken méhészkedni.
Ezután következik a száraz papírmunka, végül pedig, a virágnyílás ütemének figyelembevételével, a kaptárok helyszínre szállítása. Kutasi Tamás szemléletét átszövi a természet szeretete és tisztelete, ezért sosem visz több méhet egy legelőre, mint amennyit az kényelmesen elbír. Nem kiaknázni szeretné az erdőt, hanem harmonikusan belesimulni. Ezzel a hozzáállással a méhek nemcsak elhoznak az erdőből, hanem adnak is neki: megporozzák a növényeket, így segítenek megőrizni a növényvilág változatosságát.
A legeltetés után szépen megtelnek a lépek. Ekkor következik a pergetés, amikor kiderül, hogy a méz mennyit tükröz a virágzó tervekből. Most, az erdei virágméz esetében – úgy tűnik – elég sokat!
A díjnyertes méz főleg a gyűjtés helyén elérhető réti virágmézből, kis hársmézből és mézharmatból tevődik össze, mindabból, amit júniusban-júliusban gyűjteni lehetett. Mivel a kiszemelt szennyezésmentes terület kicsi, így évente csak 1500 üveg telik meg erdei virágmézzel. Viszont ha meg akarjuk kóstolni a díjazott mézet vagy társait, akkor nem kell messzire menni, mert például a Hegyvidék Központban is kaphatók.
Kutasi Tamás arról is szívesen beszél, hogy mézeivel közvetlen környezetünk ritka értékeire szeretné felhívni a figyelmet. A Budai-hegység különleges terroir. Igen, nyugodtan használhatjuk ezt a borászathoz kötődő fogalmat, mert megvan az alapja. Ez a tiszta, természetes környezet érték, és érték az is, amit ebből a méhek munkájának eredményeképpen üvegben hazavihetünk.Bár a mézek bárhol a világon megállják a helyüket, Kutasi Tamás szeretné őket itt tartani, a Budai-hegységben. Egyrészt azért, mert a sok szállítás jelentős környezetterhelést jelentene, másrészt azért, mert ez a termék valahol a miénk, és fontos, hogy mi, hegyvidékiek, ismerjük és büszkék lehessünk rá.

A méhész számára a méztermelés nem munka, ami főleg abból érződik, ahogyan beszél a méhészethez szorosan vagy távolról kapcsolódó témákról. Ez a tudással és tapasztalattal alátámasztott szenvedély teszi hiteles emberré. És ez lehet az alapja annak, hogy a méhek szeretetét tovább tudja adni.
Már körvonalazódik egy hegyvidéki bemutatóméhészet kialakításának terve, ahol a kerületi gyerekek – méhszúrás nélkül – ismerkedhetnének meg ezzel az ősi szakmával. A kivitelezésben szerepet vállal a Hegyvidéki Önkormányzat a fenntarthatóság érdekében történő szemléletváltást szorgalmazó zöld irodája. A méhészet látogatása során már a legfogékonyabb korban megérezhetik a gyerekek, hogy a XII. kerületi erdőkben, réteken gyűjtött mézben ugyanazokat a polleneket veszik magukhoz, amelyek között a mindennapjaik telnek, így ez a méz pótolhatatlan kincs!

(Barta)