Az év fája 2018-ban a virágos kőris
Már megszokhattuk, hogy az év elején különböző szervezetek megválasztják az év madarát, vadvirágát, állatát, rovarát, miegymását. Az idén a fák között egy olyan fajra esett a választás, amelyik nem hivalkodik, pedig kerületünkben is gyakori, így házunk táján is találkozhatunk vele.
Az év fájának megválasztása nem hazai találmány. Németországban született az ötlet 1989-ben, hogy minden évben egy fafaj kapjon a szokásosnál kicsit több publicitást mind tudományos és szakmai berkekben, mind pedig a széles nyilvánosságot elérő ismeretterjesztés formájában.
Magyarországon hét esztendővel később választottak először év fáját, és az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében azóta is minden évben lezajlik a szavazás. Tavaly, a már-már szokásosnak nevezhető élénk érdeklődés mellett, a virágos kőris lett a „befutó”. A fa kedveltsége bő 700 szavazatot ért, ami nem csekélység, különösen a második helyre szoruló fehér fűz 450 szavazatához viszonyítva. Okkal kérdezhetjük: miért éppen a virágos kőris (Fraxinus ornus)?
A kőrisek nemzetsége mintegy hetven fajt számlál, ezek az északi félteke mérsékelt övi erdeinek lakói. Jellemzően lombhullató fák vagy cserjék. A virágos kőris Dél-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, elterjedési területének északi pereme a Kárpát-medence. Vadon a középhegységi erdőket kedveli, de ott sem alkot tiszta állományokat, csak elegyfajként tűnik fel kisebb-nagyobb egyedszámban. Nálunk vad egyedeivel a dombvidékeken, sőt az Alföldön is találkozhatunk.
A növény nem tartozik a faóriások közé, általában csak 6-8 méter magasra nő meg. Legidősebb egyedei sem nyúlnak 18-20 méter fölé, és ezt a méretet is ideális körülmények közt (azaz viszonylagosan meleg és tápanyagban gazdag termőhelyen) éri el.
Törzse általában görbe, szabálytalan alakú koronája pedig „rendezetlen” elágazásokkal épül fel. Kérge sima, világosszürke, amely az idős példányoknál sötétedik és rücskössé válik. Ágrendszere is csavarodott, görbe karokból áll. Levelei a kőrisrokonokhoz hasonlóan keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak. Méretük arasznyi is lehet. Ősszel szépen és változatosan színeződnek.
Kétlaki növény, azaz vannak porzós és termős egyedek is. Pollenje allergén. A növény legfeltűnőbb dísze a – névadó – virágzata, ami a hajtások csúcsán fejlődik. A nagy, tollseprűszerűen laza bugavirágzatban számtalan sárgásfehér szirmú virág nyílik, általában májusban.
A rokonoktól eltérően rovarbeporzású virágok gyorsan lehullnak, helyükön zöld, később sötétsárga színűre érő lependék termések fejlődnek. Ezek a levélszerű, kis vitorlák ősszel megszáradva és kissé megpödrődve messzire képesek repíteni a végükön ülő magot. A szél által terjesztett milliónyi mag aztán a környék kertjeiben tömegesen csírázik, a kertbarátok mérsékelt örömére.
A virágos kőrist mannakőrisnek is szokták nevezni, mert a törzs és a vastagabb ágak sérüléseiből ragacsos folyadék szivárog. Ez az alapvetően a sérülés fertőzések elleni védelmét szolgáló gyanta a népi gyógyászatban köhögés csillapítására, a konyhaművészetben pedig diabetikus édesítőszerként szerzett hírnevet. A manna leggyakrabban a virágos kőrisre specializálódott, 2,5 centiméteres mannakabócák szúrásának helyén figyelhető meg. Mivel nálunk ezek az „énekükről” híres mediterrán kártevők csak elvétve fordulnak elő, a mannafakasztáshoz mesterségesen kell sérüléseket okozni.
A virágos kőris kedveli a kellemesen meleg, meszes domboldalakat, így a Hegyvidék egyik viszonylag gyakori fája. Egyszerre elterjedt a természetközeli erdőkben és a kertekben, utcákon. A budai hegyvidék mozaikos szerkezete sok olyan nyílt erdőt, kisebb tisztást vagy parkos ligetet rejt, ahol a kőris is megtalálja életfeltételeit.
Mivel elviseli a szárazságot és a poros városi levegőt, ezért útsorfának is kiválóan alkalmas. A virágzási idejét kivéve talán csak ősszel vesszük észre, amikor levelei és termései lehullnak, és vastagon beborítják a járdákat. Pedig kifejezetten tetszetős virágzása megérdemelne egy kis figyelmet nemcsak a kertbarátok, hanem a Hegyvidéken élők és kirándulók részéről is. Legalább az idén, amikor a virágos kőris éve van!
(Barta)