Moziláz a magyar film hőskorától a tündérhegyi vetítésekig

Hazánkban az első mozi működési engedélyét 1896. június 13-án adták ki, nem sokkal a Lumière fivérek híres bemutatóját követően. A jól ismert esemény jelentőségét nem az adja, hogy filmet vetítettek találmányukkal, a kinematográffal, hanem az, hogy a bemutató széles közönség előtt zajlott. A mozi hihetetlen karriert futott be, rövid idő alatt meghódította az egész világot.
A millennium hangulatában izzó Budapest különösen alkalmasnak tűnt az új vállalkozás beindítására. Sziklai Arnold Párizsban ismerte meg a Lumière fivérek masináját, s azonnal vetítőgépet és filmeket vásárolt. Hazatérve a fővárosban, az Andrássy út 41. szám alatt megnyitotta a város első vetítőhelyiségét.
Próbálkozása azonban kudarcot vallott, mivel rosszul választotta meg a célközönséget és a helyszínt. Az Andrássy út elegáns negyedének arisztokrata, gazdag lakosai megvetéssel tekintettek a mozgóképre, vásári mutatványnak, „bakaszórakozásnak” tartották azt. Mivel a látogatók elmaradtak, Sziklaiék egy hónap után bezártak.
Arnold testvérét, Sziklai Zsigmondot egy másik kudarc is arra sarkallta, hogy felhagyjon a vállalkozással. 1896 őszén felvevőgépével lefilmezte I. Ferenc Józsefet, amint a Városligetbe érkezik, és megtekinti Feszty Árpád körképét, ám annyira izgult, hogy rosszul tartotta a kamerát, és a felvételeken lemaradt a király feje. Ezután a filmszalagot eldobta, és bezárta a vetítőhelyiséget.
Jóval kedvezőbb fogadtatásra talált a mozi a Városligetben, ahol az alsóbb néprétegek (szabadnapos cselédlányok, katonák) kerestek szórakozást. Ekkor még nem volt megfelelő szó a szolgáltatás számára: kinematográf, kino, vagy mozgófénykép, mozgó néven emlegették. Ez utóbbiból fejlesztette ki Heltai Jenő a mozi szót, amely Bernát című, 1907-es darabjában jelenik meg, abban hangzik el a Dal a moziról című betétszám.
Az évtized végére már számos új mozi létesült, nemcsak a belvárosban, hanem a külvárosokban is. 1910-ben a szaksajtó úgy írt erről, hogy Budapest nem a kávéházak, hanem a mozik városa. Az utolsó békeévben, 1913-ban 103 mozi működött a fővárosban.
A belvárosban, ahol már nem voltak szabad telkek, a mozikat bérházak földszintjén, több lakás összenyitásából, valamint válaszfalak lebontásával alakították ki. Volt olyan bérház, amit eleve úgy építettek, hogy a földszint egyik részébe mozit terveztek. Ilyen az 1912-ben a XII. kerületben elsőként létrehozott mozi, az Alkotás, a Déli pályaudvarral szemben, az Alkotás utca 11. szám alatt. Ezek voltak az úgynevezett „csőmozik”, mivel az épület szerkezeti adottságai nem tették lehetővé a bővítésüket.
Érdekes múlttal rendelkezik a Rege mozi is, amely a Rege utca 15. szám alatt várta a közönséget, ahol eredetileg a Gyopár Szálló működött. A világháború után a szállót államosították, SZOT-szabadságüdülőként üzemelt tovább, s többnyire KISZ-es és úttörőrendezvényeknek adott otthont. Ebből alakították ki a Rege filmszínházat.
Az épület egy ideig előadóteremként és moziként is funkcionált, majd a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (FŐMO) kezelésébe került. Egyedi megoldást jelentett, hogy a fél erkély beépítésével készült el a gépház, ezért csak a jobb oldalon voltak padsorok. Az egykori előadóterem hangulatát megőrizte, hogy a látogatók iskolapadokból nézhették a filmeket. A FŐMO megszűnésével a mozi sorsa is megpecsételődött. Az eredeti szállóépületben ma társasház működik.
A mozizás külön ágát képviselik a szabad ég alatti vetítések. A kerület adottságai több helyszínen is lehetővé tették ezt – közülük a legérdekesebb talán az egy évig üzemelő Tündérhegyi kertmozi volt. 1999-ben a Tündér-szikla közelében, egy tisztáson vetítettek filmeket, mindenki arra ült, amit vitt magával, volt, aki a fűre heveredett le. A filmek alkonyattól hajnalig pörögtek, a legkülönbözőbb témákban.

B. A.