Hátha valaki nem ismeri
A fenti címmel jelentek meg kedves régi viccek a múlt század nevezetes vicclapjában, a Ludas Matyiban. Az írásokat, rajzokat az akkori évtizedek legjobb humoristái és karikaturistái készítették. A „Hátha valaki nem ismeri” rovatnak mottója is volt. Íme: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.” Ez a mottó jutott eszembe, amikor „felfedeztem” Arany Jánost.
Készülünk Csorba László és Hermann Róbert történészekkel arra, hogy Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei címmel eddig megjelent két könyvünk után most 2018-ben „megszüljük” a három részre tervezett sorozat harmadik kötetét is. A kötetek alapanyaga az a tizennégy éven át futó televíziós műsorsorozat, amiben Katona Tamás volt az állandó partnerem a stúdióban. A forgatásokon hol ő, hol más szakértők kísérték el a stábot. Például Kossuth angliai-amerikai útját, vagy Itáliában a magyar garibaldistákat már akkor Csorbával „követtük”.
Utazgattunk, kalandoztunk, hogy a szűkös lehetőségek ellenére megtaláljuk az emlékhelyek legtöbbjét, s miután beazonosítottuk, majd filmre vettem azokat, be is mutathassuk az akkori tévénézők millióinak. Fotókat is készítettem mindenütt, nemcsak „mozgóképet”, mert mindig is rajta volt a „bakancslistámon”, hogy ezt az anyagot, amit begyűjtöttünk, megörökítettünk, elmagyaráztunk, a televíziós bemutatása után is könnyen elérhetővé kell majd tenni. Buzdítva arra, hogy idősebbek és fiatalabbak is megismerjék, becsüljék a magyar történelemnek ezt a fényes korszakát, számítva persze az újabb generációkhoz tartozó kíváncsiak érdeklődésére is.
A már megjelent I. kötet alcíme: „Események és helyszínek”, a másodiké pedig: „A száműzöttek nyomában”. Vagyis az első a forradalom és szabadságharc eseményeit követi (közel 550 illusztrációval), míg a második az emigrációt (643 képpel). Az alapanyag a Katona Tamás közreműködésével készített műsorom, míg annak könyvvé formálását, a szerkesztési munkát Csorba László végezte, a lektorálást pedig Hermann Róbert.
A harmadik kötetben a kor kiemelkedő személyiségeinek bemutatása, a hozzájuk kötődő helyszínek feltárása következik. Gondolom, sokan ismerik Görgey Artúr sírját a Fiumei úti temető árkádsorán, de kevesen tudják – például – azt, hogy hol született Toporcon, hol végezte vegyészmérnöki tanulmányait Prágában, hol élt száműzetésben Klagenfurt mellett, majd Visegrádon. És így tovább…, nyomon követjük a nagyok életútját a kötetben – ismét fotók és archív képek százaival.
Vegyük be Arany Jánost is – javasolta Csorba –, annak ellenére, hogy a műsorsorozatban igazán kevés „szerepet kapott”, legyen ő is, mint egyike a legfontosabb kortársaknak, szemtanúknak, az új, remélhetőleg még az ősszel megjelenő könyv egy fejezete! Ő megírja, én meg fotózzam hozzá, ami kell.
Geszten már jártam, ahol Arany nevelősködött a Tisza grófoknál, s ahol a kastély melletti kicsi házban, amiben lakott, emlékkiállítás is megtekinthető, és természetesen Nagyszalontán is voltam, s fotografáltam, nem is egyszer. Ezek tehát megvannak. Kézenfekvő, hogy kell friss felvétel a Stróbl Alajos alkotta Arany-szoborcsoportról, ami a Múzeumkertben áll, meg a róla elnevezett lipótvárosi utca emléktáblájáról, aztán a margitszigeti Művész sétányon felállított mellszoborról meg a síremlékéről a Fiumei úti sírkertben, amit Stróbl a kerületünkben, a Városmajor utcában élt építésszel, Kallina Mórral együtt készített.
Tudtam, hogy van a XII. kerületben Arany János nevét viselő általános iskola, s benne szoborportré, meg azt is, hogy a Böszörményi út két társasházának domborművei feltehetően Arany főművének, a Toldi-trilógiának az „illusztrációi”. A 19/a és a 19/c házak oldalhomlokzatán az egyik mészkőbe faragott falképen a farkasokkal harcol Toldi, a másikon pedig a szerelmével, Rozgonyi Piroskával látható. Figyelmetlen lehettem, hiszen a Hegyvidékben alig négy éve az utóbbiakról már volt szó.
Tudható, hogy a szobrász, Csicsátka Ottó (avagy Ottokár) Érsekújváron született 1914-ben, ott is élt, majd Pozsonyban halt meg 1996-ban. A „Szlovákiai magyar adatbank” elnevezésű honlapon – más forrásoktól eltérően – 1993-ra teszik a halálozása évét. Ott olvastam továbbá, hogy a szobrász „Eredetileg lakatosnak tanult, de már abban az időben is foglalkozott modellezéssel. Később Pozsonyban szobrászatot, Komáromban rajzot, majd 1934–1938-ban a prágai Képzőművészeti Akadémián figurális és monumentális szobrászatot tanult. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1939–1942 között. Készített monumentális emlékműveket, foglalkozott épületszobrászattal és portrészobrászattal is. Számos köztéri szobra és domborműve található Érsekújvárott, Pozsonyban (Carlton és a Devín szállodákban), Párkányban stb.” Ennyi. A budapesti domborművekről a honlap szerzője nem tud. De legalább mi egy kicsit többet megtudhatunk így magáról az alkotóról.
Az igazi meglepetés azonban az, ami a Böszörményi út nagy házai mögött van: az egész alakos Arany János-dombormű! Stílusa teljesen más, mint a Toldi-jelenetekéi.
A Böszörményi úti bérházsor mögött húzódik a kerület egyik leghangulatosabb köztere. A Hollósy Simon utca tulajdonképpen egy nagy házak által körülölelt kert. Olyan, mint Londonban az, amelynek a kerítésén át Julia Roberts és Hugh Grant bemásznak a Sztárom a párom (Notting Hill) című film egyik jelenetében, és ahol a filmet záró képsorok is játszódnak. Itt nem kell mászni, a kerítés nyitva, a játszótérre bárki bemehet. Nem úgy, mint annak a háznak az udvarára, ahol a ház falát Arany János alakja díszíti. Magánház, hogy a kertkaput zárják, természetes és jogos.
Nekem szerencsém volt. Éppen jött a postás, és beengedett a Hollósy Simon utca 18. kertjének kapuján. Így tudtam e lap és a készülő újabb ’48-as könyv számára megörökíteni e különös helyen lévő különleges „dekorációt”. A ma már hámló vakolatú falra épített – templomok padlójába elhelyezett sírlapra emlékeztető – dombormű alighanem műkőöntési eljárással készülhetett. Legalábbis erre lehet következtetni a belövésnyomok és más sérülések által láttatott anyagból. Ezek a sérülések, mint „feltárások”, tulajdonképpen segítséget nyújthatnak az elvégzendő javításokra vonatkozóan is.
Nekem, ahogy a Ludas Matyi olvasói közül az „újszülötteknek”, ez a helyszín új volt, és örülök, hogy a magam számára „felfedezhettem”. Most is csak azért teszem közzé az élményt, hátha más is így van ezzel, másnak is újdonság ez a mintegy hetvenéves dombormű – a 201 éve született Arany János egy XII. kerületi lakóház falán…
Ráday Mihály