A Hegyvidék díszpolgára lett dr. Hermann Róbert történész
Lebilincselő elbeszélőképesség, elképesztően alapos tárgyi tudás, humor és ironikus szemléletmód: ezeknek a tulajdonságoknak a szerencsés ötvözete teszi igazán eredetivé és élvezetessé az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója, dr. Hermann Róbert munkáit. A méltán elismert és kedvelt történészt, aki itt él közöttünk, a XII. kerület díszpolgárává avatta a Hegyvidéki Önkormányzat.
„Mi az a minőségi különbség, ami Hermann Róbert történetírásában több, vagy más, mint a többieknél?” – vezette fel egy kérdéssel laudációját Csorba László a MOM Kulturális Központban rendezett idei díszpolgáravató ünnepségen. A történész úgy vélte: igazi teljesítményre azok képesek, akikben nagyon különböző tehetségek találkoznak, és ez a Hegyvidék új díszpolgáráról is elmondható.
Csorba László szerint nehéz dolog szigorúan ragaszkodni a történetírás szakmai szabályaihoz úgy, hogy egyszersmind érzékletességre is törekszik a szerző. „Miközben Hermann Róbertnek is egy sallangmentes, egyszerű, értekező nyelv az ideálja, az általa leírt eseményekben benne van a költészet” – tette hozzá.
„Talán nem véletlen, hogy a képviselő-testület éppen most, az 1848-as forradalom százhetvenedik évfordulóján döntött Hermann Róbert díszpolgári címéről” – mondta a kitüntetéssel járó oklevél átadása alkalmából Pokorni Zoltán. A polgármester kitért rá, hogy máig elevenen él a nemzet emlékezetében 1848, amelyhez rendszeresen visszanyúlunk saját kérdéseink megvilágításához, megértéséhez. Hermann Róbert különösen sokat tett azért, hogy mindnyájan jobban megismerhessük ezt a történelmi kort.
A díszpolgári cím nem tudományos elismerés, hanem a barátoktól, szomszédoktól, utcabeliektől, a hegyvidékiektől kapott dicséretet, megbecsülést jelenti – emelte ki a polgármester. Hozzáfűzte: nem Hermann Róbertnek van szüksége az elismerésre, hanem „nekünk van szükségünk olyan emberekre, akik összekötnek minket, akikre felnézhetünk, akik révén a kerületünk otthonná válhat”.
„Boldog embernek érzem magam. Hála a Jóistennek, nekem megadatott, hogy abból élhetek, amit szeretek” – vallotta az ünnepelt. Hermann Róbert elmondta, hogy sokat köszönhet édesanyjának, aki történelmi témájú olvasmányokkal már kisgyermekkorában felkeltette érdeklődését múltunk izgalmas korszakai iránt. Szintén kifejezte háláját kiváló középiskolai és egyetemi tanárainak, az életében fontos szerepet betöltő munkahelyi vezetőinek, végül, de nem utolsósorban a sok elfoglaltsággal járó tevékenységét türelemmel viselő családjának.
„Ha lehetséges, akkor az ember próbálja meg az élet mulatságos, ironikus oldalát figyelemmel kísérni. A magyar múltképpel talán éppen az a baj, hogy túl kevés humorral közelítünk történelmünkhöz. Önmagában már az is optimizmusra adhat okot, hogy ezer évet kibírtunk a Kárpát-medencében” – mondta Hermann Róbert a róla szóló riportfilmben, amit a Hegyvidék Televízió jóvoltából láthatott a közönség.
A díjazott arról is mesélt az összeállításban, hogy Székesfehérvárról költözött Budára, először a II. kerületbe, majd a XII. kerületi Denevér útra, végül pedig, két fiúgyermekével, a Németvölgyi útra. Beszélt a díszpolgári kitüntetésről is, ami szerinte sokkal személyesebb elismerés, mint bármelyik érdemrend – arra utal, hogy sikerült beilleszkednie a hegyvidékiek közösségébe, és már „nemcsak lakik, hanem él is a kerületben”.
z.