Megszüntetett és elfeledett kápolnák a Hegyvidéken
A fővárosban, így a Hegyvidéken is számos közösség, templom esett áldozatául a második világháborúnak, majd nem sokkal később a szerzetesrendek feloszlatásának. A Beke Margit által szerkesztett, A katolikus Budapest című kétkötetes műben több elfeledett kápolnáról is olvashatunk – a következőkben a Zugligeti Szent Család Plébánia területén lévő, megszüntetett vagy huzamosabb időre bezárt helyekről lesz szó, nagy részben a szerkesztő közlése szerint.
Az angolkisasszonyok üdülőjének kápolnája (Zugligeti út 58.). A Laszlovszky-major villaépületében 1902-ben megnyitott kápolna oltárképe és az épület kertjében álló, 1777-es évszámmal ellátott szobor Nepomuki Szent Jánost ábrázolta. A zugligeti hívek a templom felépülése előtt itt hallgatták a szentmisét, és 1903-ban itt hozta létre az első énekkart Mindszenty Boldizsár kántor-tanító. A templom felépülése után a Manréza papjai továbbra is itt tartottak vasárnapi szentmisét az idős nővérek számára. 1963-ban a Fővárosi Tanács 50 férőhelyes szociális otthonná alakíttatta át, napjainkban idősek otthona működik benne.
A Ferences Szegénygondozó Nővérek kápolnája (Zugligeti út 73.). Az emeletes, tornyos, svájci-romantikus stílusú villaépületnek a tetőtere is beépített. 1941-ben vették meg a nővérek lelkigyakorlatos-rekreációs ház céljára. Emeleti kápolnája körülbelül 50 négyzetméter alapterületű volt. 1944 végén katonákat szállásoltak be, akik a földszintet istállónak használták, míg 1945 elején egy kibombázott posta költözött az épületbe. Egy jezsuita páter mondott itt szentmisét mindennap. Az épületben évtizedek óta leánykollégium működik. A rendszerváltás után a Szegénygondozó Nővérek kapták vissza, azonban a rend létszámhiánya miatt a Chemin Neuf francia közösség használja, amely néhány éve egy kis kápolnát alakított ki ugyancsak a tetőtérben.
Szociális Testvérek Társasága kápolnája (György Aladár utca 3–5.). A nagy nyaralót Slachta Margit munkatársa, Stefanits István államtitkár felesége bocsátotta a társaság rendelkezésére 1940-ben, mivel a Thököly úti anyaház sokszor szűkösnek bizonyult. Pihenőhely és vendégszállás volt, káptalani gyűlést tartottak itt. A verandán berendezett kápolnát Mészáros János áldotta meg. Vasárnaponként a Manrézából kaptak miséző atyát. Női lelkigyakorlatokat, triduumokat, szakelőadásokat szerveztek, amikre a környék lakóit is meghívták. 1944-ben itt ünnepelték a karácsonyt. Sok testvér itt rekedt a hadműveletek miatt, közben menekülteket fogadtak be. 1950-ben távozniuk kellett.
A Szeretet Leányai Társulat (Páli Szent Vincéről elnevezett Nővérek) kápolnája (Patkó utca 10.). „Nagykert nyaralónak” és „Szent Szívek hajlékainak” nevezték a nagy, teraszos kialakítású kertet, amelyben elöl óvoda, hátul egyemeletes ház volt. Hat-nyolc nővér lakott itt. A földszinten lévő kis kápolna berendezését Megye-Mayer Antal iparművész tervezte. Vasárnaponként szülők, szomszédok is jöttek ide szentmisére, hétköznap a nővérek a Szent Család-templomba jártak. 1946-ban ők is segítettek a rászorulók felkutatásában, gondozásában. 1950 után a nagy területet parcellázták, beépítették.
A Szent Erzsébetről elnevezett Betegápoló Nővérek kápolnája (Budakeszi út 46.). A nagy, erdős területen elhelyezkedő villaépület tíz-tizenöt nővér időszakos pihenő- és nyaralóhelyéül szolgált. A kis kápolna a földszinten volt, szekrényes kialakítású fa oltárasztallal, 18. századi Mária-képpel, régi padokkal. Jezsuita atyák miséztek itt, világiak nem látogatták. 1950 után a házat lebontották, a telken óvoda épült, később a szomszédos Lauder Javne iskolához csatolták.
A volt OTBA kórház kápolnája (Kútvölgyi út 1.). A kórház modern kápolnáját 1943-ban szentelték fel. Első lelkészét, Mayer Ernőt az igazgatóság alkalmazta. 1944–45-ben a Városmajor és Zugliget papjai látták el, 1945 júliusától pedig Endrefalvy Ottó végezte a lelki gondozást, egészen a kápolna megszűnéséig.
A Vízivárosi temető és kápolnája. A mai Szilágyi Erzsébet fasor–Kútvölgyi út közötti temető a János kórháztól csaknem a Napos útig terjedt. Megszüntetését 1903-ban határozták el, de nagy része az 1920-as évekig megmaradt. Égetett téglából falazott temetőkápolnáját, ami az akkori Virányos út felől állt, 1930 előtt lebontották. A temető sírkövei még sokáig láthatók voltak. 1945 után katonai létesítmények épültek a helyére.
Tündérhegyi Szanatórium kápolnája (Szilassy út 6.). Egy női szerzetesrend emeletes villaépületében állt a télen is jól fűtött, kis kápolna. Vasárnaponként Pestről járt fel ide egy szerzetes. A szentmiséken a környék hívei is részt vehettek.
Klotild Leányotthon kápolnája (Szilágyi Erzsébet fasor 24.). A Klotild árvaházat a főváros telkén, a Vízivárosi temető Napos út felőli végénél 1903. május 29-én avatták fel. Kápolnájában jezsuita atyák miséztek. Sokan jártak ide az 1930-as években is, majd később leánykollégium működött az épületben. 1944-ben a ház súlyos károkat szenvedett, és csak részleges helyreállítás után, 1945 augusztusában nyílt meg újra, öt nővér vezetésével, nyolcvan leány részére. Az ingatlanon honvédtiszti lakások épültek, ezek kisebb részét a főváros 1947-ben eladta az evangélikus egyház diakonisszáinak. Jelenleg az Északi Evangélikus Egyházkerület központja. Földszinti kápolnájában vasárnaponként istentiszteletet tartanak.
Földváry Gergely