Társaságban gyalogolni is jobb!

„Fontos, hogy mi nem sétálunk, grasszálunk, vagy lötyögünk, hanem bizony gyalogolunk. Ne legyen tévedés, intenzív mozgásról van szó, lazsálni nem lehet, de persze semmi sem kötelező, mindent előre megbeszélünk” – foglalta össze a Hegyvidéki Kulturális Szalon segítségével három évvel ezelőtt életre hívott Hegyvidéki Gyalogló Klub céljait a klubvezető, Monspart Sarolta.
A Prima-díjas egykori tájfutó-világbajnok a tőle megszokott, mindenkit magával ragadó lelkesedéssel beszélt a programról a nyári szünetet megelőző utolsó összejövetel előtt. Mint elmondta, minden második hét keddjén 9 órakor találkoznak a Normafa-parkoló mellett, a buszvégállomásnál. Először álló gimnasztikai gyakorlatokkal bemelegítenek, hiszen az idősebbeknek különösen figyelniük kell arra, hogy egyenletes legyen az ízületeik, izmaik terhelése.
„Rendszerint három, vagy még több csoportot alkotunk. Az edzettebbek – őket csak menőknek nevezzük – egészen Budakesziig gyalogolnak, ami hat-nyolc kilométert jelent. Haza már busszal jönnek. A másik csoport négy-öt kilométert tesz meg oda-vissza a Libegőig. Néha a kilátóig mennek, sőt legutóbb meg sem álltak a Szépjuhásznéig. Akik ennél is rövidebb távra vállalkoznak, az egykori szállodánál visszafordulnak. Van egy nordic walkingos társaság, amelynek tagjai a Városmajorban is rendszeresen együtt sportolnak, velük teljes a gyaloglóklub – mesélt a foglalkozások megszokott menetrendjéről Monspart Sarolta, hozzátéve, hogy bár a végállomások nem mindig változnak, mégsem unalmas a gyaloglás. – Mehetünk az aszfaltúton, vagy mellette, az imádni való, sárga erdei sétányon, vagy akár a másik oldalon, a keskeny, igazi erdei ösvényen. Mivel ilyenkor kevesen futnak, egyszer-egyszer a gumiborítású pályára is rátévedünk, persze, ha valaki jön, gyorsan félreállunk. Úgyhogy egy kicsit mindig más a gyaloglás.”
A klub egyszerre népszerűsíti a mozgást, a sportolást, és építi a közösséget. A résztvevők pihenésképpen szívesen leülnek beszélgetni, például megtárgyalják, hogyan sikerült elkészíteni az előző alkalommal a program dietetikusától, Fekete Krisztinától kapott recepteket. A vidám hangulatról az adott napra vonatkozó, érdekes, vagy éppen meghökkentő évforduló megtárgyalása gondoskodik.
Persze, a lényeg mégiscsak az útmutatás, mert a heti egy gyaloglás ugyan kevés, de kezdetnek megfelelő. Ennek hatására a klubtagok máskor is összejönnek egy kis külön mozgásra, táncolni járnak, túráznak, bridzselnek.
„Végül is a klub lényege, hogy megszólítsuk azokat, akik addig nem nagyon mozogtak, kedvet csináljunk, motiváljunk a foglalkozásokkal. Ezért rövidek a távok, mert azt szeretnénk, hogy mindenki visszatérjen. Megalapozzuk az igényt ahhoz, hogy meglegyen a napi harminc perc mozgás, ami főleg idősödve tényleg elengedhetetlen” – mondta Monspart Sarolta, aki egy negatívumról is szólt: jelesül arról, hogy minden próbálkozás ellenére még mindig kevés a férfi a csapatban. Pedig a közösség szépen formálódik; általában negyvenen-negyvenöten vesznek részt a foglalkozásokon, mindig jönnek újak, de talán ennél is fontosabb, hogy folyamatosan csökken a lemorzsolódás.
„Azt látom, hogy egyre vidámabbak, még inkább nyitottak, edzettek lesznek a hozzánk járók, jobb a viszonyuk saját magukkal. Megvan a visszaigazolás, sokszor mondják, hogy ma végre felmentem egyhuzamban a másodikra a befőznivalókkal, és nem kellett pihenni az első emeleten, vagy milyen könnyű volt fellépni a buszra. Ezek az igazán nagy dolgok, mert azt bizonyítják, hogy van értelme csatlakozni hozzánk” – összegezte a tapasztalatokat Monspart Sarolta.
Legközelebb szeptember 4-én 9 órakor várják az érdeklődőket, ötvenéves kortól egészen 120 évesig, a szokásos helyen, a Normafa-parkolónál. Kifogás nincs, van viszont jó társaság, úgyhogy mindenki vigyen magával legalább még egy embert, rokont, barátot, ismerőst, munkatársat, mert együtt gyalogolni is sokkal jobb!

-os