Kubai ritmusok a MOMkult-ban

A kubai zene mindig is népszerű volt hazánkban. Szeretjük Perez Prado lemezeit, Ernesto Lecuona melódiáit, a vérpezsdítő rumbát, mambót és cha-cha-chát. A kitűnő Irakere együttes óriási sikerrel szerepelt nálunk is.
Világviszonylatban is jelentősek a kubai muzsikusok, ketten például az amerikai jazzben tettek szert hírnévre: Paquito D’Rivera szaxofonos és Arturo Sandoval trombitás. A rendkívül fülbemászó zenét játszó Buena Vista Social Club pedig már több mint húsz éve öregbíti a kubai zene jó hírét. Ez az együttes egyben jó iskola, egyfajta „inkubátor” is, hiszen számos tagja sikeres szólókarriert épített fel – gondoljunk csak Ibrahim Ferrerre, vagy Omara Portuondóra!
A Buena Vista által „nevelt” nagy zenészek közé tartozik a kitűnő zongorista, Roberto Fonseca is, aki különféle formációkkal járja a világot, most éppen triójával látogatott el hozzánk. A zenész családban született művész 2000-ben, mindössze 15 évesen óriási sikerrel szerepelt a havannai jazzfesztiválon, rá egy évre pedig már saját nagylemeze volt. Az elhunyt Rubén González helyére 2003-ban hívták meg a Buena Vistába.
Korábban kétszer szerepelt magyar színpadon, 2013-ban a Müpa, egy évvel később pedig a VeszpémFest vendége volt. Európai koncertkörútja első állomásán, a MOM Kulturális Központban a 43 éves zongoravirtuóz két fiatal társával mutatkozott be: basszusgitáron (és olykor bőgőn) Yandi Martínez játszott, a doboknál pedig Ruly Herrera ült, aki az est meglepetését jelentette.
Fonseca a mai kubai jazz egyik legnagyobb csillaga. Kiemelkedő kompozíciós tehetséggel megáldott zenész, így kevés kivételtől eltekintve mindvégig saját szerzeményeit hallhattuk. Társaságában átélhettük a kubai muzsika életörömét, a lüktető táncritmusokat és az édesbús melódiákat is – mindezt a modern jazz elemeivel vegyítve.
Ruly Herrera sziporkázó „párharcokat” vívott vele a pódiumon. Volt, amikor perceken át csak egy dallamtöredék monoton ismétlése hangzott el az akusztikus zongorán, amire folyamatosan a legkomplikáltabb dobjáték válaszolt. Máskor a szám végére szinte eksztatikus fokozatba kapcsoltak, de lírai énjüket is megmutatták, amikor a zongorista meseszép balladába váltott.
A bőgős a híres Besame mucho című sztenderdben mutatta meg képességeit. Először szólóban játszott bevezetőt vonóval, majd pengetve mutatta be a témát. Ezt követően Fonseca hosszasan improvizált elektromos billentyűs hangszerén, a két másik hangszer kíséretével. Frenetikus siker volt, hiszen a „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám” szinte magyar slágerré vált az elmúlt évtizedek során.
Egy igazán hangulatos kubai est velejárója a hallgatóság aktív részvétele is. Az angolul konferáló zongorista csak azt fájlalta, hogy a közönség a helyszűke miatt nem táncolhat, de azt elvárta, hogy legalább énekkel és tapssal kapcsolódjunk be a fiesztába. Egyszerűbb latin dallamsorokkal melegítettünk be, amiket zongorán mutatott be, olykor maga is énekelt, majd felszólítására felállva vettünk részt egy mambó intonálásában.
A szűnni nem akaró taps hatására Fonseca egy gyönyörű balladát adott elő szólóban, majd ismét megénekeltette a közönséget. Ezután a nagy ováció ellenére is csak meghajolni jött vissza a három művész, hiszen másnap már Szófiában várták őket.

Márton Attila