Tantermet neveztek el a zenetagozat alapítójáról
Határozott, ám végtelenül kedves volt – kollégái és diákjai is így emlékeznek Pálfay Ferencné Vaskuti Erzsébetre, a Kós Károly Emeltszintű Ének-zene Általános Iskola egykori tanárára, a zenetagozat megalapítójára, aki kilencvennégy esztendősen hunyt el tavaly. A pedagógus huszonkét esztendőn át tanított az iskola II. emelet 49-es tantermében, amely immár az ő nevét viseli.
„Nagyon sajnálom, hogy nem ismerhettem a tanárnőt. Mindenki szerette, rengeteget köszönhetünk neki, hiszen sok jót tett az iskolánkért. Az egész életét itt töltötte…” – mondta a nyolcadikos Sára, akivel a Kós Károly iskola II. emeletének 49-es tanterme ajtaja előtt találkoztunk. Ez volt az a helyiség, ahol huszonkét éven át tanított Pálfay Ferencné Vaskuti Erzsébet.
A tanárnő már gyermekkorában kitűnően zongorázott, érdeklődése hamar a muzsikusi pálya felé fordult. A Zenakadémián a legnagyobbaktól tanult: előbb Vásárhelyi Zoltán asszisztenseként dolgozott, majd Kodály Zoltán kérésére megalapította a Kós Károly iskola zenetagozatát. Növendékeivel sorra nyerte a nívós iskolai hangversenyeket. Tanítványai közül ma már többen ismert és elismert zenészek: sokak mellett Horgas Eszter fuvolaművész, Nagy Enikő brácsaművész és Almásy László Attila is tőle tanulták a dallamformálás mesterségét.
Pálfay Ferencné Vaskuti Erzsébet tavaly, kilencvennégy esztendősen hunyt el. Halála után az iskola vezetősége úgy döntött, hogy a tantermet, ahol legendás zeneóráit tartotta, róla nevezik el.
„Nyugdíjba vonulása után én vettem át a helyét. Az első emlékem épp ehhez a tanteremhez kötődik. Itt álltam a folyosón, amikor kicsöngettek, és kijött Erzsi. Ismeretlenek voltunk egymásnak, mégis rendkívül nyitott és kedves volt velem. Néhány évvel később az iskola első évkönyvéhez kértem tőle segítséget. Akkor az egyik kollégámmal látogattuk meg. Felemelő érzés volt hallgatni, ahogyan anekdotázva mesélt az iskola múltbéli mindennapjairól – idézte fel a különleges pillanatokat Hraschek Katalin, a Kós emelt szintű képzésének vezetője és karnagya, aki a tanárnő személyiségéről is beszélt nekünk. – Nagyon határozott, ám végtelenül jószívű volt. Becsülte a tehetséget és a tisztességet. A gyerekek rajongtak érte, hiszen a tanítványait egyenrangú félnek tekintette. A diákok és a kollégák is a legnagyobb tisztelet hangján szólnak róla.”
A teremavatóval egybekötött megemlékezésen a zenetanár legidősebb lánya is részt vett. „Amikor beléptem az iskolába, a növendékek a lépcsőn sorakozva, egyenruhában énekeltek. Nehezen tettem meg a második emeletig tartó utat, amit a zengő dallamok kísértek. Meghatódtam, hiszen felemelő érzés látni, hogy édesanyám emléke előtt tisztelegnek. De azt hiszem, mindez kijár neki. Nagyon erős és céltudatos volt. Gyerekként is láttuk, hogy mennyi energiát, szaktudást és szeretetet ad az iskolának” – fogalmazott Pálfay Erzsébet, aki büszkén lépett be a II. emelet 49-es tanterembe, amely immár Pálfay Ferencné Vaskuti Erzsébet nevét viseli, és ahol ő maga diákként is részese lehetett édesanyja feledhetetlen zeneóráinak.
B.