Egy villa története

Megjelent Marczell Katalin Ház és haza a Hegyvidéken című műve a Hegyvidéki Históriák sorozatban. A kötetet – amibe Pokorni Zoltán polgármester írt köszöntőt – Kolléga Tarsoly István kiadó és szerkesztő mutatta be a Hegyvidék Galériában.
A könyv unikum az eddig a sorozat részeként megjelenő egyházi, iskolatörténeti, városrészekről szóló és a hegytörténeti konferenciák anyagait elénk táró művek között. Dramaturgiai középpontjában a Kis-Sváb-hegyen az 1920-as években épült háznak, Szörényi Levente és Szabolcs családjának, 1944-ig a villa tulajdonosainak a története áll, de a civilben angoltanár és fordító szerző szinte történészi szakavatottsággal kalandozik a környék emlékei közt Buda 1849-es ostromától napjainkig. A történelmi visszatekintés apropója a közeli Pethényi úton található vörös márvány sírkő: „Itt nyugszik/Kovács J./honvéd/meghalt 1849/a Hazáért”.
Az Alma utcai villát Paul Iván miniszteri tanácsos és felesége, Csuka Veronika zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és gyermekeik lakták. Első gyermekük, a süketen született Csuka Etelka 1942-ben férjhez ment Groda Gyula festőművészhez, aki vezetéknevét Szörényire magyarosította. Az első unoka, Szabolcs 1943-ban érkezett.
A család 1944 őszén nyugatra menekült. Az ausztriai Gmundenben 1945 áprilisában született Veronika második fia, Levente. Etelka két kisfiával és férjével visszatért Magyarországra, Paul Ivánék továbbmentek, egészen a Pireneusok lábánál fekvő francia kisvárosig, Pauig.
A belövéstől sérült villa 1945 után az elhagyott javak kormánybiztosságának kezébe került, majd az átalakított épületet az akkor szovjet tulajdonban lévő MOM igényelte ki. Így költözött be 1951-ben Marczell Katalin ott dolgozó apósa. A szerző 1993 óta lakója a háznak. A könyv harmadik részében Marczell Katalin szociográfiai pontossággal írja le az Alma utcai ház 1950-től napjainkig terjedő szövevényes történetét. A könyvbemutató hangulatát a jelen lévő Szörényi testvérek tiszteletére felhangzó Illés-számok emelték.

Balajthy Anna