Autó nélkül, jókedvűen

Jó lenne biciklivel munkába menni, gyakrabban használni a tömegközlekedést, gyalog vinni a gyerekeket az iskolába, kipróbálni az elektromos rollert – egyáltalán: kicsit kevesebbet autózni. Sokakban megfogalmazódnak ezek a gondolatok, a megvalósításuk viszont valamiért mégis akadozik. Ez még akkor is így van, ha az utóbbi években láthatóan nőtt a kerékpárosok száma az utakon, egyre több az elektromos kétkerekű jármű, és talán visszaszorulóban van a rövid távú autóhasználat.Ezeket a kedvező folyamatokat igyekszik helyi szinten felgyorsítani a Hegyvidéki Zöld Iroda, amely különböző szemléletformáló akciókkal, programokkal népszerűsíti az alternatív és közösségi közlekedést. Ennek szellemében az önkormányzat az idei szeptember utolsó vasárnapján is lezárta a Csörsz utca felső szakaszát, ahol a Gesztenyenaphoz kapcsolódva megrendezte a Hegyvidéki Autómentes Napot.
„Mindent a szemnek, mindent a kéznek! Ezúttal arra törekedtünk, hogy interaktívak legyenek a bemutatók, mert így lehet leginkább kedvet csinálni az alternatív közlekedési megoldásokhoz” – mondta Rózsa Zoltán, a zöld iroda vezetője, aki kiemelte a gyerekek szerepét: a fiatalabb generációk megszólításával a szülőket könnyebb a környezetvédelmi kezdeményezések mellé állítani.
Azt, hogy ez mennyire így van, legjobban a 11 éves Marcell fogalmazta meg, aki az elektromos hoverboardokat látva (a hoverbord egy önegyensúlyozó elektromos roller, más néven mini segway, vagy smartboard) azonnal kijelentette, neki is kell egy ilyen. Aztán némileg engedékenyebben hozzátette, hogy a mamának jó lesz egy nagy segway, a papának pedig egy elektromos scooter. Persze, azonnal ki is próbálta a neki való közlekedési alkalmatosságot, ám a szülei ezúttal nem vállalkoztak a feladatra. Azt viszont megígérték, hogy elgondolkodnak a dolgon – azaz megtették az első lépést az elektromobilitás felé.
Hamarosan újabb segítséget kaphatnak a döntéshez, az elképzelések szerint ugyanis a közeljövőben a Hegyvidéken is elindulhat egy vagy akár több elektromos bicikli-, esetleg motormegosztó szolgáltatás. Ez azért fontos, mert a XII. kerület domborzati viszonyai nem kedveznek a hagyományos kerékpáros közösségi rendszerek elterjedésének.Ha már összetalálkoztunk Marcellal és a szüleivel, néhány programot ki is próbáltunk közösen. Egy nagy pohár turmixszal kezdtünk, amiért ezúttal valóban meg kellett dolgozni. De nem ám gyümölcshámozással és -aprítással, hanem úgy, hogy az áramot mi magunk állítottuk elő, méghozzá alig 15 másodperc alatt a kifejezetten erre a célra szolgáló biciklikkel. Jó móka volt, és mintha a turmixnak is finomabb lett volna az íze…
A következő állomáson a biciklik maradtak, de nem turmixgépet hajtottak meg, hanem monitorokon lehetett nyomon követni, ki teljesíti gyorsabban a 300 méteres távot. Az eredményt nem áruljuk el, legyen elég annyi, hogy egy iskolába kerékpárral járó 11 éves kisfiú kemény ellenfél. Ráadásul nemcsak gyors, hanem legalább ennyire ügyes is, amit a XII. kerületi rendőrkapitányság tanpályáján bizonyított be, hogy utána kézlenyomattal igazolja: a leckéjét már az autómentes nap előtt megcsinálta.Innen elváltak útjaink, Marcell ugyanis pihenésképpen beült a kézműves-foglalkozásra, újrahasznosítható anyagokból pénztárcát, műanyag kupakokból képet, gesztenyéből állatfigurákat készített. Valljuk be, ezek a tevékenységek kevésbé kötik le a felnőtteket, a gyerekek viszont nagy lelkesedéssel tesznek-vesznek a különböző anyagok között, hogy próbára tegyék kreativitásukat. Azért volt olyan foglalkozás, ami megmozgatta a szülőket: a gravírozáshoz ők állították elő az elektromos áramot, természetesen biciklizéssel.
Autórádió helyett élő zene, pontosabban zenei kísérletek szórakoztatták a Csörsz utcán korzózókat. A Zenebatyu Élményprogram lelkes résztvevői a többi között megtanulták, hogyan lehet kesztyűből, azaz kesztyűvel dudálni, műanyag flakonnal gitározni, vagy megszólaltatni egy közönséges szívószálat. A hangkavalkád után a nagy kedvenc turmixosnál összefutottunk Ágnessel, aki találóan foglalta össze a nap tanulságait.
„Négy gyermeket nevelünk, és épp nincsen autónk, de nem is hiányzik” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy minél több gondolkodásformáló, a társadalmi felelősségvállalást erősítő programra lenne szükség. Olyanokra, mint a Hegyvidéki Autómentes Nap, amelyen bebizonyosodott, hogy autó nélkül is van élet.

-os