Falatonként változtathatjuk meg a világot

Egy letarolt borneói őserdőt ábrázoló képet láthatott elsőként a közönség a Klímabarát esték októberi, „Mi kerüljön az asztalra?” című előadásában a Barabás Villában. Mi köze a távoli, ázsiai szigeten zajló természetpusztításnak a mi étkezési szokásainkhoz? Vighné Boóc Judit, a Felelős Gasztrohős Alapítvány önkéntese egy világszerte elterjedt ételalapanyaggal adott választ az összefüggésre, ami nem más, mint a pálmaolaj, vagy pálmazsír.
Az olajpálma húsos gyümölcshéjából sajtolt növényi zsiradék a chipsektől a csokikon át a péksüteményekig sok késztermékben megtalálható. A gyártók azért kedvelik, mert olcsón előállítható, valamint jól bírja a hevítést – a pálmaültetvényekhez ugyanakkor mind a mai napig újabb és újabb esőerdőket perzselnek fel. Ezeket a területeket a tápanyagtartalom gyors kimerülése miatt nem lehet sokáig művelés alatt tartani, ezért megállás nélkül zajlik az erdők végérvényes felszámolása, a kipusztulás szélére sodorva számtalan őshonos növény- és állatfajt.
Tehát mi is, magyar fogyasztók, hozzájárulhatunk az esőerdők megőrzéséhez, ha nem vásárolunk pálmaolajt tartalmazó termékeket. Az előadó szerint a legjobb, ha a félkész és késztermékek vásárlása helyett magunk készítjük el az ételeket, amivel egy másik problémára, a komoly környezeti terhet jelentő egyszer használatos műanyag csomagolóanyagok terjedésére is hathatós választ adhatunk.
„Nem csak a Csendes-óceánban vannak szemétszigetek, legutóbb a Tisza zajlásakor örökítettek meg a természetfotósok döbbenetes mennyiségben úszó műanyagszemetet” – mesélte az önkéntes. Hozzátette, hogy a látható műanyagszemétnél is nagyobb gondot okoznak a szabad szemmel észrevehetetlen, ugyanakkor az élőlények szervezetében káros folyamatokat elindító apró részecskék, amik a hulladékok szétesésekor kerülnek az élővizekbe, majd pedig a táplálékláncba.
Elhangzott, hogy ma már minden élővízben, sőt a palackozott ásványvizekben is vannak mikroműanyagok, ugyanakkor a talajvízből származó ivóvízben eddig nem találtak műanyagszennyezést. A műanyagpalack-termelés visszaszorítása mellett tehát már csak ezért is érdemes csapvizet inni.
A tiszta víz nagy érték, ezért nem mindegy, hogy az élelmiszerek előállításához mennyi vízre van szükség. A nagyipari állattartás elképesztő módon vízigényes – 1 kilogramm marhahús előállításához, például, 15 ezer liter vizet használnak fel –, így azzal is csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat, ha mérsékeljük a húsfogyasztást.
Vighné Boóc Judit arról is beszélt, hogy ha a messziről, akár a világ túlsó feléről származó zöldségek, gyümölcsök helyett jó minőségű helyi, szezonális portékákat vásárolunk a termelői vagy biopiacokon, azzal nemcsak a több ezer kilométernyi szállítással együtt járó szennyezésre mondunk nemet, hanem a hazai gazdaságok fennmaradását is támogatjuk. Egy kis odafigyeléssel a felesleges élelmiszerek beszerzését is elkerülhetjük. Hasznos dolog először körbenézni a hűtőben, hogy felhasználjuk a maradékokat, ezután pedig összeállíthatunk egy bevásárlólistát, amivel célirányosan válogathatjuk össze a szükséges árukat. „A világon megtermelt élelmiszer egyharmada a kukában landol, miközben rengeteg ember éhezik” – érzékeltette az élelmiszerpazarlás megdöbbentő mértékét az előadó.
Akkor is lehetünk környezettudatosak, ha nem otthon eszünk: ma már egyre több vendéglátóhely vállalja Magyarországon a fenntartható működést. A Felelős Gasztrohős Alapítvány által létrehozott Fenntartható Vendéglátóhely minősítést azok az önként jelentkező éttermek, bárok, kávézók kaphatják meg, amelyek folyamatosan a környezeti terhelésük csökkentésére törekednek. (Listájuk és részletes bemutatásuk megtalálható a gasztrohos.hu/fenntarthato-vendeglatohelyek weboldalon.)
Az előadáson felsorakoztatott ötletek, javaslatok kapcsán Vighné Boóc Judit azt mondta: nehéz lenne azokat egyszerre megfogadni, hatékonyabb, ha lépésről lépésre teszünk újabb és újabb vállalásokat. Mindegy, hogy az egyszer használatos palackok, zacskók és szívószálak elhagyásával, a pálmaolajat tartalmazó élelmiszerek mellőzésével vagy heti egy húsmentes nappal kezdünk, bármelyikkel sokat tehetünk a környezetünkért.

z.