„Hű állatodat, oh hallgasd meg ember!”

A Hegyvidék egyik izgalmas és egyedi szobra az Andrássy Kurta János által készített Lóitató-kút, amelyet 1940-ben avattak fel az Istenhegyi út, Szendrő utca, Nógrádi utca találkozásánál. Azért ezen a helyen, mert a kereskedők, kirándulók, utazók, akár Budakesziről jöttek, akár a Svábhegy irányába tartottak, mind megálltak itt, hogy megitassák hátas jószágaikat, mivel ez a rész volt a legalkalmasabb a pihenőre, az állatok felfrissítésére.
A szobor felállítását egy svábhegyi angol hölgy, Lady Gascoigne szorgalmazta, aki azt tapasztalta, hogy az Istenhegyi úton igen sok súlyos teherrel megrakott kocsit vontatnak, és elcsigázzák a lovakat. A domborművön egy felirat is található, amely azt üzeni, mennyire fontos az állatokkal való helyes bánásmód:

„Hű állatodat, oh hallgasd meg ember!
Ne üss, ne verj légy hozzám türelemmel.
Ha megdolgoztam adjál innom ennem.
Ha fázom, adj fedelet melegednem.
Erőmön felül terhet ne halmozz rám,
Istennek tetsző, hogyha jó vagy hozzám.”

A hölgy tehát elhatározta, hogy az Istenhegyi út egyik pihenőjénél lóitatót emeltet a saját költségén. Bejelentését 1939. június 14-én tette közzé a Közművelődési Szakbizottság ülésén. A felvetést a bizottság, dr. Morvay Endre, Budapest alpolgármestere elnöklete alatt, egyöntetűen helyeselte és elfogadta. A már akkor készen lévő Andrássy Kurta János-alkotást végül a következő esztendőben, 1940-ben állíttatták fel.
A szobor két méter hosszú és másfél méter magas, mészkőből készült. A jobb oldali, a lován ülő, paripáit itató csikóson kívül további öt ló látható a domborművön. Egyikük éppen iszik, kettő már vélhetően felfrissült, vagy talán a vízre várakozik. Mellettük egy kanca szoptatja a csikóját. Az állatokat naturalista hűséggel ábrázolta a művész.A Lóitató tehát eredetileg nemcsak műalkotás volt, hanem egy kút, amiből tényleg ittak a lovak. Azonban az 1940-es évektől rohamosan fejlődött a közlekedés, eltűntek a lóvontatású kocsik, a kút pedig funkcióját vesztette. Az 1970–80-as években leginkább már csak szeméttel volt tele.
Szerencsére 2009-ben egy bolt miatt kissé átalakult a tér, az addigra leromlott állapotú Lóitatót restaurálták, a zöld területet is újjávarázsolták körülötte. Facsemetéket, bokrokat ültettek a parkba, díszburkolatot tettek a kút köré. Jelenleg ebben a kis parkban áll a szobor, a régi idők benzinmentes életére emlékeztetve minket. Talán a sors fintora, hogy míg száz éve a lovak „tankoltak” itt, addig most a közelben ugyanezt a célt szolgálja egy benzinkút a négykerekű „jószágok” nagy örömére.

F. G.