„Megpróbáltam mérlegelni, valóban elég mélyre eveztem-e”

– Az Evezz a mélyre című könyve bemutatójának nemrégiben a Hegyvidéki Kulturális Szalon adott otthont. Gyakran megfordul a Hegyvidéken. Mióta van kapcsolatban a kerülettel?

– Évtizedekkel ezelőtt óraadóként tanítottam az Iparművészeti Főiskolán, a Zugligeti úton. Volt tanítványom, Borza Teréz porcelánművész sokszor meghív a Galéria 12 Egyesület rendezvényeire, szívesen nyitom meg a kiállításaikat.

– Az életművét öleli fel ez a kötet. Hogyan született?

– Évtizedek óta azt csinálhatom, amit szeretek: a kortárs művészek alkotásai érdekelnek. Kíváncsi vagyok az alkotó ember tevékenységének okára, céljára és a személyiségre. Az iparművészet mesterségét a műtermi munka során lehet megismerni. Később, amikor erről publikálni kezdtem különböző szakmai folyóiratokban, elgondolkodtatott, vajon tényleg azt írom-e le, amit az alkotó gondolt a művéről; az közel sem lehet olyan hiteles, mint amikor ő mondja el, mit miért csinál úgy, ahogy. Gyakran eszembe jutott Arany János nagyszerű mondata, hogy „Gondolta a fene!” Amikor művészettörténészek ilyen szépeket írnak le, például egy festményről, hogy „a lila felelget a kéknek”, ezzel bizony keveset mondanak magáról a műről, az alkotás folyamatáról. Ezért kezdtem arra törekedni, hogy a művészt kérdezzem. Elég régen vagyok már a pályán, dolgoztam hivatalban, könyvkiadóban, kulturális vezető intézményekben, voltam különféle helyeken kurátor, sok oldalról láthattam az alkotót, és lassan megtapasztalhattam azt is, hogyan lehet hozzásegíteni ahhoz, hogy kibontakoztathassa a tehetségét. Ennek a gondolatnak a szellemében írtam a cikkeimet, később egyre több interjút, kisebb interjúköteteket készítettem, és így tovább. Életkoromra való tekintettel is úgy gondoltam, ideje egy kicsit áttekinteni, hogy azt cselekedtem-e és olyan minőségben, amit és ahogyan szerettem volna.

– „Evezz a mélyre” – miért lett ez a bibliai idézet a könyv címe?

– Lukács apostol leírásában található ez a mondat, amikor a tengerre kievező halászok, reményeik ellenére, nem fognak egyetlen halat sem, s ezzel a szelíd biztatással küldi ki újra őket, és tart velük Jézus (Lk 5,1-11). Felmerült bennem a kérdés, vajon én találtam-e a hálómban halat, vagy az adott lehetőségeim közepette eveztem-e elég mélyre. Úgy is értelmezhető ez a biztatás, hogy ha valami nem sikerül első próbálkozásra, azért nem szabad abbahagyni. Vissza kell menni, még egyszer meg kell próbálni! Ne felejtsük el azt sem, hogy a halászok példája a közösségre is vonatkozik, amelyben számítok a másikra is, velük messzebbre megyek, ezzel esetleg egy kis veszélyt is vállalok. Minden ember ki van téve ennek a helyzetnek, egy kicsit biztatásnak szántam mások számára, ugyanakkor tükröt szerettem volna tartani magam elé is. Megpróbáltam mérlegelni, hogy én, ha már ennyiféleképpen járhattam körül az engem érdeklő témát, az alkotó embert, valóban elég mélyre eveztem-e. Nem véletlenül mondtam, hogy az idézett bibliai mondat a közösségre is utal. Engem a közösségért és a közösségben való tevékenykedés vonz. Több írásom és interjúm közül igyekeztem olyan művészeket válogatni a kötetbe, akik közösségi vállalásokba adták a tudásukat, a munkájukat, idejüket, energiáikat, mert ez minőségileg többet jelent számomra. Annak idején szerencsésen részt vehettem a legelső magyarországi úgynevezett szimpózium mozgalomban, amit magyar keramikusok rendeztek meghívott külföldi művészekkel a siklósi vár alatt, az egykori szerzetesek iskolájában. Ott megtapasztalhattuk, hogy a közösségben munkálkodás jelentősége egy különös nyitottságban rejlik, abban, hogy mindenki láthatja, a másik mit és hogyan csinál. Kísérletezni közösségben jó! Kötetembe azonban illusztrációnak egy más műfajú közösségi munkát választottam; a Himnusz gondolatkörének egyéni megfogalmazására szervezkedtek a Millenáris évfordulóján gobelinművészek, ráadásul mind nők voltak. A gobelin egyébként nagyon drága műfaj, egy-egy mű elkészítése legalább egy évig tart. A legváltozatosabb szemléletű alkotók sokat beszélgettek együtt erről a nemzeti eszméről, és arról, hogy mennyire tudják kifejezni Kölcsey Himnuszát a műfaj adottságai szerint. A kiállítást abban a gyönyörű, de akkor még romos palotában rendezték, ahol most a köztársasági elnök lakik. Pallókon kellett a felásott földön bemenni, az egész vadromantikus volt, hiszen a gobelin roppant elegáns műfaj. Villanyvilágítás nem lévén mécseseket helyeztek a falak tövébe. Ez a bizonyos akció a rendszerváltás idején történt, felért egy tüntetéssel. Ez csak egyetlen példa arra, hogy a művészek közösségi vállalása nemcsak a szűk művészi körre, hanem a nagyobb közösségre, a társadalomra is hat.

– A könyv személyes vallomás, tanúbizonyság, emellett dokumentáció is a szakmáról, amit az érdeklődő közönség is élvezettel forgathat.

– Hangsúlyozottan közönségbarát, ismeretterjesztő karakterű írást szerettem volna közreadni írásaimból, mint egy naplót – amely a korszakról és magamnak is számadás.

Szepesi Dóra