Történetek a rögvalóságból

Turnovszky Éva pszichológus, hetvenévesen kezdett írni. Nyolc-tíz esztendő alatt három könyve jelent meg, kettő a Tarsoly Kiadó gondozásában. A Már akkor is éltem című kötet bemutatóját február elején tartották a Hegyvidék Galériában, amelyen dr. Kollega Tarsoly István kiadóigazgató köszönetet mondott a Hegyvidéki Önkormányzatnak a könyv megjelenéséhez nyújtott támogatásért.
„Nem tudok a vízen járni, és az izzó parázson sem. Levitálni még úgy sem, mindkét lábammal a földön állok, ezért történeteim is a rögvalóságból fakadtak. Megírásuk nekem örömet okozott, mindvégig jó érzés töltött el, szívesen foglalkoztam ezzel a munkával. Szeretném, ha ez az érzés átjönne az írásokon, és az olvasót is megérintené. Csak remélni tudom, hogy így lesz” – áll a hátlapszövegen, amihez a kiadóvezető hozzáfűzte, mennyire megérintette a könyvből áradó élményanyag, az emberismeret mélysége.
„Hetvenéves korom után egyszer csak rám tört, hogy mindenféle dolgot el kell mondanom, mert rendkívül sok minden történt velem életemben” – mesélte a szerző. Könyve kétharmad része róla szól: egy átlagos polgári családba született kislányról, akinek az életébe betört a második világháború, utána jött Rákosi, a családjukat kitelepítették, 1951–53-ig kényszerlakhelyen éltek. Ezután nem volt hova menniük, és következett az igazi nyomor.
Óriási dolog, hogy munka mellett tanulhatott, először gyógytornásznak, mert kitört a Heine-Medin járvány, ezért mindenkit felvettek, még egy ilyen rossz kádert, is, mint ő, az x-es származásával. Harmadik nekifutásra sikerült bekerülnie a Gyógypedagógiai Főiskolára, el is végezte, nem minden akadály nélkül – erről, valamint a tudományos szocializmus vizsgájáról emlékezik egyik novellájában. Elvégezte a pszichológia szakot is, és tizenkét évnyi spórolás után lett egy saját pici lakása. „Ezt követően elég simán mentek a dolgok…” – tette hozzá.
A könyvből Simon Péter színművész, pszichológus olvasott fel részleteket. Különösen megérintették a közönséget a kitelepítésről szóló szemelvények, többen megosztották saját élményeiket – hiszen e generáció sok tagja hasonlókat élt meg, és a fiatalok is átérezték a szívszorító történeteket. Ahogy a szerző leírja például, hogy hetedikes-nyolcadikos gyerekként hogyan élte át a mindentől, mindenkitől távoli, teljesen kieső tanyán, a kis földes szobában az első karácsonyt. Érdekes módon utólag egyre inkább szépnek látja azt az időt, a borzalmassága ellenére. Utólag is nagy szeretettel, hálával gondol azokra az emberekre, akik körülvették, és lépten-nyomon segítettek. A kiszolgáltatottság elementáris élménye kitörölhetetlen. Amikor később Szolzsenyicint olvasott, úgy érezte, kicsiben vele is megtörtént már valami ilyesmi.
Összefüggő életmeséi után tizenhat egymástól független novellája, esszészerű írása található a kötetben Turnovszky Évának. Átlagemberek átlagtörténetei és egy-két szösszenet a világ folyásával kapcsolatban.

szd