Újjászületik a Böszörményi úti templom
Hosszú idő után végre beteljesülhet a Budahegyvidéki Református Egyházközség vágya, és megújíthatja Böszörményi úti templomát. Az előzményekről és az átépítés részleteiről Bogárdi Szabó István püspök, az egyházközség lelkészi vezetője, a Hegyvidék díszpolgára beszélt lapunknak.
– Egyházközségük nagyjából egyidős a templom épületével, amely azonban eredetileg teljesen más célokat szolgált. Hogyan vált az otthonukká?
– A Böszörményi úton és környékén álló házak többsége az 1930-as években épült. A Böszörményi út és a Gaál (ma: Beethoven) utca sarkán egy Amerikából hazatért magyar vállalkozó hozott létre Claridge néven mulatót étteremmel, kávéházzal, bridzsklubbal, valamint a lapos tetőn egy terasszal. A hely a gazdasági világválság idején csődbe ment, az épületet pedig 1935-ben megvette a négy évvel korábban alapított egyházközség, amely a kezdeti időszakban különböző bérleményekben működött, az istentiszteleteket hosszabb ideig a Márvány utcai iskola tornatermében tartotta. A közösség ideiglenes elhelyezésként tekintett az egykori mulató épületére, a terv ugyanis az volt, hogy a közelben megkapott telken, a mai MOM Kulturális Központ helyén épül majd fel a templom, amint meglesz rá az anyagi fedezet. Ám jött a világháború, majd a kommunizmus: 1948-ban a XII. kerületi Tanács legelső határozataként elvette az egyházközség telkét.
– Egy új templom építésének tervét végleg elvetették?
– A rendszerváltás után, a kárpótlási folyamat során vált nyilvánvalóvá, hogy a MOM Kulturális Központ telkét nem kaphatjuk vissza, így a meglévő épület átalakítására került sor 1995–96-ban. Bár én csak 1997 óta vagyok itt lelkipásztor, úgy tudom, voltak, akik a jelenlegi helyszínen egy teljesen új templom kialakítását javasolták, anyagi okok miatt azonban ez a lehetőség nem jöhetett szóba. Elkészült ugyanakkor a karzatos templomtér, a sátortető a korábbi lapos tető helyén, valamint az erdélyi templomokra emlékeztető saroktorony, amit azért építettek így, mert a harmincas évektől kezdődően elég sok Erdélyből elszármazott református telepedett le a környéken.
– Két évtizeddel később miért döntöttek úgy, hogy újabb jelentős átalakításba kezdenek?
– A most zajló átépítés fő oka, hogy kinőttük az épületet. Háromszázötven férőhelyes a templomunk, de nagy ünnepekkor, vagy esküvőkön akár négy-ötszáz ember is megjelenik. Emellett sokféle tevékenységnek próbálunk helyet biztosítani, a baba-mama körtől kezdve az ifjúsági csoportokon át a cserkészfoglalkozásokig. A száznegyven fős cserkészcsapatunk egyszerűen már nem fér el a jelenlegi helyén. A helyszűke mellett műszaki okai is vannak a beruházásnak. A kilencvenes évek közepén lezajló bővítéskor a meglévő, elavult szerkezetek, nyílászárók, szigetelések és a gépészet korszerűsítése nem történt meg. Hogy mennyire nem korszerűek a jelenlegi körülmények, talán érzékelteti: a radiátoraink egy részében még 1929-ben gyártott szelepek találhatók.
– Hogyan bővítik az épületet?
– A templom alapterületét hatvankét négyzetméterrel növeljük meg, így nyolcvannal több férőhelyet tudunk biztosítani. Az alagsori szint ugyanekkora területtel bővül, itt négy korszerű hitoktatótermet alakítunk ki, és a cserkészek is nagyobb teret kapnak. Bár nem lesz magasabb, a jelenlegi saroktorony is átépül. Ennek helyén egy új, falazott torony készül. További fontos változás, hogy az épületet akadálymentessé tesszük, a mozgássérülteknek külön bejáratot alakítunk ki. Az átépítés és a gépészeti korszerűsítés költségeihez háromszázmillió forint támogatást kaptunk a kormánytól, míg a megújuló terek berendezését saját erőből kell megoldanunk, a gyülekezet több tízmillió forintnyi felajánlást tett erre a célra.
– Mikor vehetik birtokba a megújult templomot?
– A kivitelező szeptember végére ígéri a befejezést. Ezután rendezni kell a kertet, adventre, karácsonyra azonban reményeink szerint már minden készen lesz. Addig a környéken lakók türelmét és megértését kérjük.
sz.