Hild-díjjal ismerték el a Hegyvidék városfejlesztési eredményeit

„A tizenkettedik kerület kivételes természeti értékekkel, komoly kulturális örökséggel és építészeti szempontból kimagasló minőségű épületekkel rendelkezik. A Hegyvidék azonban nem ezért kapja a Hild-díjat. Az épületek és az infrastruktúrák csupán a város alkotóelemei, az örökül kapott kincs pedig érték, de önmagában nem érdem. A kerület a tudatos, egészre figyelő törekvései és elért eredményei miatt érdemelte ki az elismerést” – magyarázta Salamin Géza, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, akitől a nemrégiben felújított Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont patinás épületében Pokorni Zoltán polgármester vette át Magyarország legrangosabb településfejlesztési díját. A Hild-díjat 1968 óta kétévente ítélik oda azoknak az önkormányzatoknak, amelyek kiemelkedő urbanisztikai programokat valósítottak meg.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Hegyvidék országgyűlési képviselője köszöntőbeszédében kiemelte: 2006 óta a XII. kerület Pokorni Zoltán vezetésével új lendületet kapott, és Budapest fejlődésének előfutára volt. Mint fogalmazott, azok a nagy vállalkozások, amelyekkel a kerület a Hild-díjat is kiérdemelte, jól mutatják, hogy új világ születik a szemünk előtt. Példaként említette a Magyar Optikai Művek környékének városközponttá alakulását, a Böszörményi út főutcává válását, a Normafa területének rehabilitációját, a Hegyvidéki Kulturális Szalon új épületét, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont rekonstrukcióját, valamint a környezeti fenntarthatóságért felelős Hegyvidéki Zöld Iroda tevékenységét. „Az elképzelt modernizáció helyett a kerület ma is sok mindenben Jókai örökségére épít” – hangsúlyozta.
„Az elmúlt tíz-tizenkét év munkájának elismerését látjuk a díjban. Az esztendők során sok kiváló szakember dolgozott az önkormányzatban azért, hogy ma elmondhassuk: jó és élhető kerület a miénk” – mondta Pokorni Zoltán, aki szerint a sikerhez a helyi politikusokra és képviselőkre is szükség volt. Ők, bár különböző pártokhoz tartoznak, mégis konstruktívan segítették a városfejlesztési döntéseket.
„Olyan terveket terjesztettünk a képviselő-testület elé, amiket ők is támogattak. Az alpolgármesterek, az önkormányzati dolgozók és a kivitelezők mellett nekik is köszönet jár az elmúlt tizenkét évben elért eredményekért” – emelte ki a polgármester, aki lapunknak elmondta: nemcsak a Hild-díjra büszke, hanem arra is, hogy a szakmájában nemzetközileg méltán híres dán építész és várostervező, Jan Gehl professzor, az egyebek mellett magyarul is megjelenő Élhető városok című sikerkönyv szerzője azért utazott Budapestre, hogy részt vegyen a Hegyvidéki Urbanisztikai Konferencián.

Mint kiderült, a XII. kerület fejlődésének alapjául is Jan Gehl emberközpontú építészete szolgált, és tanításai választ adtak arra, miképpen lehet elérni azt a szép célt, hogy élhető, gyalogolható várost lehessen felépíteni. Jan Gehl munkássága sokak számára példaértékű: ő alakította át a Broadwayt gyalogosoktól hemzsegő sétálóutcává, de Moszkva és Melbourne közkedvelt terei is az ő keze nyomát őrzik.
A dán várostervező prezentációjában felhívta a figyelmet arra, hogy a terek kialakításánál nagyon fontos figyelembe venni az emberek viselkedését. Példaként említette az úgynevezett „edge effectet”, aminek a lényege, hogy a köztereket használók a terület szélére, a falak közelébe szoktak csoportosulni – ez az oka annak, hogy a nagy terek közepe általában üres, és az oda telepített padokat maximum csak azok veszik birtokba, akik elfáradtak.
A szakember egy másik érdekességre is kitért. Szerinte az építész munkája még nem ér véget egy adott projekt átadásával. Egy újonnan létrehozott füvesített terület esetében ugyanis előfordulhat, hogy az emberek nem az előre megtervezett burkolatot kezdik el használni, hanem kitaposnak maguknak egy új utat. Mint mondta, a jó szakembernek ilyenkor fontos korrigálnia, és az így kialakult ösvény helyére járdát kellene építenie.Jan Gehl mellett Dúll Andrea egyetemi professzor is izgalmas építészeti kulisszatitkokat osztott meg a jelenlévőkkel. A többi között rávilágított arra, hogy köztér pszichológiai értelemben nem létezik: ezek a területek – mint fogalmazott – tulajdonképpen mikroterritóriumok kombinációi. A szakember szerint az úgynevezett térbirtoklási élmény az oka annak, hogy minden városfejlesztési változást – akkor is, ha az pozitív – sokan veszteségként élnek meg. Elmesélte, hogy az embereknek nagyjából 15 perc kell ahhoz, hogy egy adott helyet birtokolni kezdjenek. Példaként elmondta, hogy ha egy előadáson a közönség soraiban megtaláltuk a helyünket, a szünetben ugyanoda akarunk visszaülni. Ha valaki mást találunk ott, akkor rosszul érezzük magunkat.
Meggyesi Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora is arról beszélt, hogy az építészet nem hagyhatja figyelmen kívül az embereket. Úgy véli, mindnyájan utcalények vagyunk, emiatt a kivitelezőknek az élet, tér, épület sorrendet kellene betartaniuk a tervezésnél.
A díjátadóval egybekötött konferencián olyan neves szakemberek tartottak még előadást, akik nemcsak szakmájuk kimagasló képviselői, hanem valamilyen módon személyesen is kötődnek a kerülethez: Finta József építész, Kocsis János Balázs, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke, Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum igazgatója és Alföldi György, a BME Építészmérnöki Karának dékánja is értékes prezentációval gazdagította az ünnepi rendezvényt.

BM.